Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
123 az alcím egy hónap történéseit-reflexióit ígéri, a cikluscím nélküli, fő szöveget képező első sorozat ötvenkét, a Függelék címmel ellátott második sorozat három verset tartalmaz. Nem vagyok a számmisztika híve, de az ötvenkettes és a hármas szám is valamilyen fajta teljességre utal: előbbi a teljes évet kiadó ötvenkét hétre, utóbbi a mesei világra, kifejezve, hogy a költői és a riportnyelv ötvözése által létrejövő műalkotáslétben válhat jelentésessé, az utólagosság, az emlékezés felől teljessé az, ami előbb törésvonalakként, a létezés repedéseiként megszenvedett élet volt a beszélő(k) számára. A teljes évet megidéző ötvenkét szöveg így a feketemunkát a létezés metaforájának mutatja, amelyre a három szöveg bizonyos időbeli távolságból, az utólagosság felől reflektál. S ha nem is rokon a mesei boldog vég képzetével ez a reflexió, mégiscsak a feketemunkás érát a mesékből, mítoszokból ismert időtlenségbe távolítja, legyen szó akár a Pót-vignettá ban felmerülő groteszk-ironikus honvágyról, az elhunyt, tehát az időből kiesett valamikori feketemunkás barátnak emléket állító nekrológ-versről, a Kórházablak ról, vagy az Elvetélt riport ról, amely ben a nincstelen, valamikori feketemunkás az örök élet összefüggésében akarja értelmezni saját múlt- és jelenbeli kilátástalan helyzetét. Az általam korábban fő szövegnek nevezett első ciklusnak sajátos, belső ritmusa van, amely tulajdonképpen egymással dialogizáló, egymáshoz illeszkedő két sorozatból áll: a saját címmel ellátott, normál betűvel szedett huszonhat verset a címükben sorszámmal jelölt huszonhat, dőlt betűvel szedett matrica, úgynevezett vignetta tagolja (Első vignetta stb.). A matrica felidézi a pályamatricát, az utat, az utazást, amihez óhatatlanul kapcsolódik a könyv borítójának egyedisége (a szerző leleménye), egy agyonpecsételt útlevél oldala (valóságos útlevélből, amelyet Lövétei meg is köszön tulajdonosának, Ladó Bélának a könyv végén). És miközben felidéződik a feketemunkától elválaszthatatlan nagyon is valóságos utazás, egyrészt megteremtődik az ettől elválaszthatatlan idegenség képzete, mert ha az anyaországról is van szó, közigazgatásilag mégis más, a szülőföldtől távoli, határral elválasztott idegen ország, másrészt felidéződik az 1990-es évekbeli határátkelésekkel járó kálvária – az órákon keresztül való várakozás, a határőrök kénye-kedvének való állandó kiszolgáltatottság, a vámvizsgálat izgalmai, a tartózkodás meghosz szabbításáért történő határátlépések stb. A matrica másik jelentése, a címke pedig előhívja azokat a címkézéseket, előítéleteket, amelyek az erdélyi feketemunkások részéről érvényesülnek a munkaadóikkal, az anyaországiakkal és saját léthelyzetükkel, illetve az anyaországiak részéről velük szemben. Ezek a vignetták tehát nemcsak az idegen eredetű szóval való jelölés okán ironikusak, hanem a szövegek hangvétele is az. A saját címmel rendelkező hosszabb szövegekhez képest olyan rövid terjedelmű (talán csak a Nyolcadik vignetta képez kivételt) (ön)ironikusrezignált, ritkán fanyar humorú (Harmadik vignetta ; Negyedik vignetta ) villanások, amelyekben a könyv központinak, önmagával mindvégig azonosnak tekinthető feketemunkás beszél, hol egyes szám első vagy harmadik, hol többes szám első
