Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
122 fiának szó szerint értendő fekete munkás napjairól, azok megírhatókká váltak annak alapján, amit a fiú tapasztalt belőlük (Fekete munkás ). Ugyanakkor azoké a volt feketemunkásoké is, akik megajándékozták Lövéteit a saját történeteikkel, hiszen azokból is épült a könyv. Fülszövege szerint a kötet a költő tartozásának lerovása önmaga és népes rokonsága számára, hálaképpen azért, hogy annak idején befogadták. Emlékezés egy korszakra, amely volt, és amely már nem vagy nem abban a formában létezik. A kérdés az, hogy miként tud megszólalni egy jól behatárolt, egy társadalmilag, gazdaságilag, szociálisan meghatározott és letűnt kor életérzése, léthelyzete versben, azaz egyetemes érvénnyel. Egybehangzik ez a költő által ugyancsak a fülszövegben megfogalmazódó alkotói dilemmával, vagyis „hogy ezekbe a csontszáraz »riportokba« vajon sikerül-e annyi vért (érzelmet?, lelket?) diktálni, hogy megmozduljanak, és versként kezdjenek viselkedni.” Úgy tűnik, sikerült, de egyrészt ne olyan versekre számítson az olvasó, amelyek fülbemászóak, amelyekkel úton-útfélen, iskolai szavalóversenyeken vagy március 15-i ünnepségeken fog találkozni, másrészt ne az egyes verseket, hanem a könyv egészét olvassa, elejétől a végéig, hogy összefüggésében láthassa a rész(let)eket. Ezzel nem azt állítom, hogy az egyes szövegek nem állják meg a helyüket különkülön, de azt igen, hogy önmagukban olvasva veszítenek autentikusságukból. Nem az egyes versek válnak jelentésessé, hanem – ahogy az alcímben is szerepel – egy hónap történéseinek lírai reflexiójaként, naplójaként, az azokról szóló lírai riportként együtt adnak ki egy olyan struktúrát, amely a koncept kötetektől elvárható módon indít el jelentésteremtődést, vonja dialógusba az olvasót. Ennek a struktúrának az egysége elsősorban a témában ragadható meg. Adott ugyanis minden, ami a feketemunkából adódó törvényen kívüliséggel hozható összefüggésbe: a lopás, a smekkerség (Első vignetta ), a segédmunkás státussal járó amatőrködés, a hozzá nem értés és a felelősség hiánya (Beton. Ars poetica helyett ; Hatodik vignetta ), a megúszás és az üres, jelentés nélküli idő eltöltésének különféle módjai (Második vignetta), a kiszolgáltatottságból ( Ötödik vignetta ) vagy a munka megalázó termé szetéből (Hetedik vignetta ) fakadó frusztráció és az ezzel magyarázható trágárkodás, alantas megnyilvánulások (Szerelem; Tizenegyedik vignetta ) vagy a hatalmasabbnak az átverési kísérlete (Kilencedik vignetta ), az anyaországiak (a munkaadók, fekete munkások) vélt vagy valós felsőbbrendűsége és a lerománozott erdélyi magyarok kisebbrendűségi komplexusa (Lali; Tizennegyedik vignetta ), a munkásszállón való együttélés szépségei – kölcsönös ugratások, megalázások, a túlélés technikái (Krumplis gulyás; Fehér ló ; Huszonegyedik vignetta ), a honvágy és az otthoniaktól való eltávolodás (Zotyó ), illetve a mindenféle sérelem, egyáltalán a feketemunkáslét elviseléséhez elengedhetetlen ivás (Huszonnegyedik vignetta ). A tematikus vonatkozásokon túl sokkal izgalmasabb képet mutat azonban a szövegek elrendeződése, a könyv mint nyelvi konstrukció, mint beszédmód és irodalmi-kulturális kontextus, amelyet felidéz, illetve amelybe beágyazódik. Bár
