Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
121 Borsodi L. László Isten kihűlő érintése Lövétei Lázár László: Feketemunka (Egy hónap) A feketemunka, feketemunkás kifejezést mindenki érti szerte a világon – a keletközép-európai, a balkáni térségben különösen. Lövétei Lázár László nem bíz semmit a véletlenre, kötetében maga határozza meg két versben. A Baráber-CV -ben – az alcím tanúsága szerint – a Magyar Néprajzi Lexikon alapján a feketemunkás eti mológiájának és jelentésváltozásainak megy utána: „Nevünk valószínűleg a népies német Baurauber / Vagyis »építkezésben dolgozó hitvány alak« szóból származik / De neveztek már minket / Építőipari idénymunkákon dolgozó szakképzetlen lumpenproletároknak is”, „Mindenre vállalkozó vándormunkás értelemben / Ismertek vagyunk az út- vasút és hídépítő munkások / Sok esetben a bányászok / Sőt a nagyüzemi munkások körében is”, „nevünk általában vegyes vagy bizonytalan nemzetiségű / Otthontalan / Családtól-rokonságtól elszakadt / Örökké vándorló férfit is jelöl” stb. A Törpiké ben a munkajogi vezető szólamában az állam hivatalos definíciója olvasható: „»Feketemunkának kell tekinteni az olyan eseteket / 1. amikor a munkát végző személlyel nincs a munkavégzésnek megfelelő írásos munkaszerződés kötve / Illetve / 2. amikor a munkát végző személy nincs az adóhatóság számára a valósággal egyezően bejelentve«” stb. Majd így szövi tovább a gondolatot a beszélő: „Mi a fenéről beszél ez / (...) / De téged ezerkilencszázkilencvenhat / A hőskor érdekelt volna / Ma sincs munkaszerződésük a fiúknak”. Egyrészt tudja ugyanis, hogy a feketemunka természete, illegális volta mit sem változott az idők folyamán: ugyanúgy munkaügyi csalás, ugyanúgy a kötelező adók és járulékok befizetése nélkül végzett nem hivatalos munka, a munkáltatónak ugyanúgy olcsóbb, mint ami után adót kellene fizetnie, a munkavállaló pedig ugyanúgy kevés pénzt kap, ráadásul ki van szolgáltatva a főnökének, ugyanúgy rettegnie kell az ellenőrző állami szervektől, hogy lebukik, és ugyanúgy szenvednie kell a rossz lakhatási, az alkalmi kollégákkal való együttélési körülményektől, valamint a családja miatti földrajzi-lelki távolságtól. Másrészt – a felsorolt aspektusokkal együtt – elsősorban az érdekli a beszélőt, hogy hogyan éli (élte) meg a feketemunkás létet a kommunizmus bukása után a romániai társadalmat megbénító munkanélküliség miatt az országot, szűkebb pátriáját törvénytelen munkavállalásért elhagyni kénytelen és az anyaországba kivándorló erdélyi, székelyföldi magyar az ezerkilencszázkilencvenes évek elején-közepén. A kötet Lövétei saját élményanyaga mellett – hiszen a jelzett időszakban, nyári szünetben bölcsészhallgatóként maga is dolgozott feketén az építőiparban Magyarországon – az apja története is, aki bár nem nyilatkozott
