Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Csenki Nikolett: Megszólal az alárendelt? (Borbély Szilárd: Nincstelenek)
86 dekonstruáló, ellentmondásosan újraíró hatásának tulajdonítja.”26 Feltételezi, hogy azon művek esetében, melyekben „faji különbséget mutató társadalmi csoportok vagy személyek jelennek meg”,27 azokban olyan öntudatlan és komplex reakciók jelentkeznek, melyek a szövegek értelmét jelentősen átalakítják, jelentésmezőjét kiszélesítik. Noha kezdetben a kutatás elsősorban az európai hatalmak által alávetett kultúrák (gondolhatunk itt az indiai, afrikai, brit és francia gyarmatosításokra) közti kapcsolatokat vizsgálta, a későbbiekben a posztkolonialitás fogalma és értelmezési horizontja már kiegészült minden olyan területtel, ahol egy bizonyos kultúra elnyomását láthatjuk. „Ebben az irányban a faji másság meghatározó szerepe áttevődik az azonos néphez tartozó, de különböző társadalmi osztályok és csoportok közötti kommunikációs zavarok és elfojtások irodalomban, kulturális jelenségekben érzékelhető jeleire.”28 Gayatri Chakravorty Spivak értekezésében az elnyomottság megszólaltatásának kérdésességét tárgyalja, ahogy ő fogalmaz: „A »valódi alárendelt« csoport esetében, melynek azonossága különbözőségéből fakad, nincs egy olyan reprezentálhatatlan szubjektum, mely önmagát megismerhetné és kimondhatná.”29 Spivak számára már a kezdetektől fogva evidens volt a feminizmus és a posztkolonialitás összekapcsolása, mert előbbi interpretáció több helyütt pontosította a posztkoloniális megállapításokat. Eszmefuttatásának középpontjában a gyarmati nő áll, akinek többszörösen alávetett státusa a saját patriarchális társadalmi berendezkedéséből, illetve a gyarmati rendszer autokratikus jellegéből ered, mellyel egy többszörösen is alárendelt pozícióba (az ún. subaltern , a másikként, másként alárendelt) helyeződik, akit a történelem folyamán mindig is félreértettek, vagy akiről tudatosan mesterkélt képet alakítottak ki, így vált „az alárendelt nő történelmileg elnémított szubjektum”-má.30 Mindkét gondolkodásmód eseté ben hasonló kérdések fogalmazódnak meg, melyek „a különböző reprezentációs rendszerekben munkáló hatalmi viszonyok természetét, az önazonos beszédmódot, a marginalizációt”, valamint a politika és irodalom egymáshoz való kapcsolatát firtatják.31 E rövid elméleti kitérőt követően azonban szeretnék arra rámutatni, hogy Spivak által használt fogalom elsősorban arra keresi a választ, hogyan lehet az elnyomottak hangját megszólaltatni, és a Nincstelenek vizsgálatakor én is ennek a kérdésnek járok utána. Azonban az alárendelt fogalmának elemzésekor figyelembe ▼ 26 Bókay, Bevezetés ..., 280. 27 Uo. 28 Uo. 29 Spivak, „Szóra bírható...”, 465. 30 Uo., 471. 31 Bókay, Bevezetés ..., 283.
