Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
76 szerepeket felmutató kiváló alkotások sora, közöttük Ady Margita élni akar című verses históriája. Ekkortól költözik bele az irodalmi szövegbe a paradoxon, amely az embert minden cselekvő jelenléte ellenére megfosztotta szereplehetőségeitől. És ami a versben történt, az utóbb beteljesedik a történelemben. A Nagy Háború, majd a belőle kivezető forradalmak-ellenforradalmak, a politika rendteremtő és messianisztikus-diktatórikus akaratot képviselő erői a „Költő Agyá”-ban szöveggé tudatosodnak: a korábbi sejtelmek a kriminalizálódó káosz kibeszélésévé alakulnak. Ugyanakkor a szerepvesztés ellenében a múltban való példázatkeresés is éppen a morális elkötelezettség végzetes következményeit emeli példázattá (lásd Szabó Lőrinc költészetében a Kalibánnal vitatkozó Az eretnek tragédiájá t, a Testvérsiratókat, vagy a Hazám keresztény Európa jajkiáltásait, és a Falba léptem s ajtót nyitott a fal billegő ünnepvárásra készülését). Mindez olyan külvilágot szerkeszt a mindennapokat élő ember köré, ahol mind a belső álmodozások (a film szövegkönyvei), mind a megélendő jelen a napi élet kriminalizálódottságával telítik az emberi tudatvilágot. Mindenképpen egy billegő, átmeneti formációt tudatosítva, amelyet a vágyakban a változás reménye táplál, a valóságban éppen ellenkezőleg, a megélhető konszolidáció alakít változtathatatlanná. Az ekként összeálló emberképből formálta Szabó Lőrinc a Tízezer magyar gyermek című versében a szürke ruhás fiatalembert, akinek jellemzője a vers már idézett felvezető mottójában vázolt paradoxon a „rettenetes” „változtathatatlanságáról”, zárása pedig a kései József Attila Nagyon fáj kötetét előlegező szövegportré: „s mint cellábazárt néma őrült, / ki csak dühöng s ajtót nem lel sehol: / mellében futkos és ugat / egy új, vad, állati sikoly”. Lezárása pedig a Vissza a háborúból próza fordítása és a Találkozás krimi-verse. Közben pedig egy év költői hallgatás. Az ezt követő poétika ennek a két évtizedes káosznak tudatosítása, „eszméletté” szervezése, amely létrehozza – szerencsére, Szabó Lőrinc kifejezéstalálataival: – a „rettenetes” ellenében a „magamban” szöveggé alakított Te meg a világ ot, Szabó Lőrinc és József Attila rövid ideig tartó barátságát a versvilágban, és – már történelmi távlatból – Pilinszky és Celan visszatekintő műfajjelölő és vitatkozó(?) minősítését: „különítélet”, „halálfúga”. Innentől alakul az európai költészet kései modernségnek nevezett oximoronja, amely a bartóki ideális és torz egyensúlyozásából szöveggé varázsolja a „Költő Agyá”-ban a Mindenséget átfogó harmóniát. Műfaját tekintve: a káoszt tudatosan rendezni vágyó elégiát. Benne a történelem sokféle billegését a Mindenség harmóniájával egyensúlyozó szövegformálást. Amelyben a rettenetes káosz már tudatosíthatóvá válik (lásd Szabó Lőrinc esetében a Semmiért Egészen , A Párt válaszol , Az Egy álmai című ver seit, és a teljes Te meg a világ kötetet), és beleszövődik a Harc az ünnepért – Halász Gábor és Szentkuthy által már éppen Szabó Lőrinc költészetében tudatosított – világa, benne a pszeudobibliai rálátással fogalmazott, egyensúly-ajánlóvá emelhető szöveggel: „falba léptem s ajtót nyitott a fal”. Sejtelmesen fogalmazva
