Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)

77

immár, „magamban” értelmezve, mindenkinek (önmagának is!) „külön-külön” megértésére számítva: „Hol járt, ki látta a halat, / hogyha a háló megmaradt / sértetlenűl?”, avagy: „a mindenséggel mérd magad (...) az értelemig és tovább”. És ekkor már ideézhetek e szövegekhez társíthatóan többek között T. S. Eliottól („I should be glad of another death” – Másféle halálnak örülnék. [Vas István]), W. B. Yeatstől („tragic joy”) vagy Rilke Duinói elégiá

inak zárásából („Und wir, die an steigendes Glück / denken, empfänden die Rührung, / die uns beinah bestürzt, / wenn ein Glückliches fällt” – És mi, az egyre növő boldogság / álmodói, mi úgy hatódnánk / meg, már szinte a döbbenetig, / mint, ha lehull, ami boldog [Szabó Ede]).