Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
75 versének kriminalizálódó voltából. Jó költőként még Babits klasszikus modern műhelyében rátalált arra a poétikai formulára, amellyel összegyűjthette a káoszban való tájékozódás lehetőségét. A versnek ez a kriminalizálódása, a poétikai keret megszerkesztésével egy olyan világot fedez fel, amely az egyes embert a külső rend tagadására készteti, és védekezésnek egy belső igazság, a „saját törvény” önző védelmi vonala mögé húzódást találja. De ez az agresszív magány Szabó Lőrincnek már ekkor sem válasza, hanem felfedezése , melyet minden egyes emberre kényszerűen jellemzőnek tart. Benne él a hagyományos vers szerepkeresése, cselekvésigénye, az ellentmondás akarása. Miként leírtam, Szabó Lőrinc pályakezdése, a kriminalizálódott vers létrehozásával belépést hozott a költészet számára a környezet és a történelem káoszába. Miután a háborút átélt nemzedék regénnyé formált történetét az addig lefolyt évtized versei hangoltságával egy fordításában összegezi, és öreg barátja, Juhász Gyula az életre visszatérítésében gyakorlatilag alkalmazza. Ebből a még a hagyományos, szerepet kereső versből a harmincas évek elején azután továbblép. A modern líra európai eredményeivel összhangba kerülve, kétféle világirodalmi rangú személyiséglátomást teremt meg ezt követően poétikájában, amelyek a létezés rendjére való rákérdezés dialogikus formáltságát hozzák létre, tematikájukban a káosz rendezésének – átszenvedésének és elrendezettségének – rákérdezését téve verse poétikai formáltságává. Kegyetlen, szenvedtető beleélés színhelyévé válik ezáltal verse, a létezés képletének értelmezése. Hasonlóan a fizikusok képleteinek megalkotásához, a megszerkesztődő mondat a Költő Agyában keresi a Mindenség elbeszélhetőségének módozatát. A személyiség veszélyeztetettségének és a létezésben való elhelyezettségének elbeszélését, és eseményei jelződéseire ráhallgatását szövi szövegébe (Te meg a világ ), valamint az emberbe fagyott világ feloldha tóságára kérdez rá, az összeomlást felülíró, általa „spiritualizmusnak” nevezett oximoronját keresve (Tücsökzene ). Miként a nagy sikerű Nyugaton a helyzet változatlan című Remarque-regény halványabban előadott, de kriminalizált folytatását, a gyilkossá érett katonák visszatérésének értelmetlenségét a saját találmányú krimiversei hangoltságával élővé varázsolta, majd pedig ezzel egy időben a világ „megrágalmazásával” ki szerette volna menteni betegségcsapdájából Juhász Gyulát, a maga szerepét vesztett halálfúgájából. Miután mindezt a korai Szabó Lőrinc-szövegek olvasása során összeraktam, tárgyszerűen leírtam – feltámadt bennem a kérdés, miért épp ekkor alakult, majd az évtized végére miért íródhatott át éppen ez az ars poetica. A huszadik század első évtizedében, a Nyugat indulása idején a magyar lírában a klasszikus modernség még hiteles szerepvilággal jelentkezett. 1912-ben ugyanakkor már Európa-szerte világirodalmi rangon jelen van a modernségben a csorbult
