Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
65 dási és védelmi terepeket – a régi malom ott a tetőn már nem malom – támpont lett belőle – az erdő nem erdő – hanem tüzérségi fedezék – a kísértet minduntalan visszajár... A toronyban tizenegyet üt az óra. Egyik ütés jön a másik után. Tiszta hangok, zengve szállnak tova és egyiknek tovazengésébe nyugodtan és erőteljesen lép a következő. Kezem ökölbe szorul, ráismerek erre az órára, úgy figyelek a hangja mögé, mintha az ifjúságomba hallgatóznék vissza és halkan hivogatom: Jöjj vissza, te régi, érzés és fehér felhő, gondtalan nyár, te vidám ragyogás, add át nekem magadat, én is neked adom magamat, te odaadás, te lengés, te szél, te vörös berkenye, te jávorfa és június, te drága-drága, te elveszett... De még csak sírni sem tudok. Még oly fiatal vagyok és máris olyan égettnek és halottnak és öregnek érzem magamat! És „Fülelt a csend – egyet ütött. / Fölkereshetnéd ifjúságod;”, de még ebben is visszahallom: „Hallottam sírni a vasat”. „könyökölünk az ablakban”. Hogy kerülnek József Attila legsajátosabb verskiszólásai az adott nappal elpusztuló újságból József Attila legfontosabb verseibe? A huszadik század ikercsillagai összetartoztak, József Attila rajongott Szabó Lőrincért, és egyhuzamban képes volt felmondani a Te meg a világ verseit. Dicsért, és amivel nem értett egyet, azt saját verseiben felülírta. Szabó Lőrinc pedig – bárha ironikusan tett megjegyzéseket a költőnek csak ártó pártkultuszos tekintélye okán az ötvenes években – halála előtt pár nappal fontosnak tartotta, hogy poétikai kapcsolatukról, éppen erről a kötetről interjúra hívja, sürgetve, kierőszakolva életrajzának készítőjét. Legyen jövendő kollégáim megfejtendő feladata a két költő filológiai szövegkapcsolata, de az értéktudat – meggyőződésem – összeköthette kettejük egymást becsülését. Talán a szövegszerűség hasonlósága megengedheti – én úgy vélem – a szövegek egymásra vonatkoztatását. Mit jelent a két költő versszerkesztésében az, hogy „felkereshetnéd ifjúságodat”? „könyökölünk” az ablakban? Milyen összekötöttséget? Mert Remarque háborús regényében a pokolelőttiséget, a diákkor védettségét, az akkorig többszázados európai békét. Szabó Lőrinc számára a létezés rendjében való helykeresést, József Attila számára a vasútmellettiség és a fénylő téli létezés tárgyiasságának rendjét. Billegést és egyensúlyozást az általuk keresett oximoronban. A lázadáselőttiséget. A történelemből való kilépés esélyét. A létezésben eszmélkedő tudat alkalmiságon túli összefüggésrendjét. Amelybe a nélkülözések és megalázottság egyként csak „beosztott” epizodikusság. A létezés tragikus mivoltát felülíró egymásrautaltságot. Elkezdeni a költészetet ott, ahol a generációs megrázkódtatás előtt abbahagyták. A visszakapcsolódást a szellemi és a tárgyi világ sértetlenül létező meghatározottságához. Ahová már nem generációként lehet visz szatérni, hanem: mindenkinek „külön-külön”. Remarque Szabó Lőrinc-szöveg volt József Attila számára, éppúgy, mint költészete. Tanulni tőle, belőle, és a különbözést számontartani. És ott a barátok búcsúja a regényben, a Te meg a világ felülírása az
