Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
66 Eszmélet által. A vers kriminalizálódásának összefonódása mindkét költészetben e versalakulattól való elbúcsúzás pillanatában. – És már azt hittük, hogy jön a kaland postakocsival, erdei kürtszóval és csillagokkal... Emlékszel még, hogyan akartunk Olaszországba szökni! – Hogyne, csakugyan nem jött a postakocsi, amelynek el kellett volna vinnie bennünket. Vasútra meg nem volt pénzünk. Ludwig arca mindjobban kitisztul, már csaknem titokzatos, olyan tiszta derű önti el. – És aztán Werthert olvastuk – mondja. – És bort ittunk – emlékeztetem. Mosolyog. – Meg a Zöld Henriket... Emlékszel még, hogy suttogtunk Judithról? Bólintok: – Később aztán Hölderlint szeretted legjobban... Különös békesség szállta meg Ludwigot. Halkan és puhán szól: – Milyen terveink voltak akkor, és milyen nemesek és jók akartunk lenni. És igazán nyomorult, szomorú kutyák lettünk valamennyien, Ernst... – Bizony – mondom elgondolkozva. – Hova lett mindaz... Egymás mellett könyökölünk az ablakban. A szél megakad a cseresnyefák közt. A Tücsökzene címadásaival élve az „egy volt a világ” gyermeki állapota, az „érlelő diákévek” tájékozódása éppúgy benne él ebben a szövegben, mint magának a Szabó Lőrinc-i tájékozódásnak az egyetemessé válása. Hiszen a goethei Werther fordításával folytatja a Remarque-művel megkezdett prózafordítói életművét, a svájci Gottfried Kellernek a Zöld Henri k című nevelődési regénye pedig a pályáját átfogó és metafizikai távlatokba emelő életmeditációjának, a Tücsökzené nek lesz ihletője. József Attila „fölkereshetnéd ifjúságodat” versszerkesztői programja pedig annak a tárgyiasságnak lesz kiváltója, amely a történelmi-társadalmi leltár alkalmiságából kiemelheti a végtelennel szembesülő emberi tudatot. Az „apró képek” villoni megfogalmazású valóságkötődéseihez ezáltal társulhat a „mindenséggel mérd magad” túllépése. Mindkettejük vágyaiban. Más-más formáltsággal, mindenben másképpen keresik mindketten a hasonló poétikai megoldást. Az összeköttetés talán ennek a regénynek a magyarul megvalósított szövege lehet? József Attila figyelése ebben a medialitásban – összekapcsoló elidegenedettségben – is kötődhetett pályatársa szövegeihez. Mintha ebben is felfedezhetnénk azt a kapcsolódást, amelyet Kulcsár Szabó Ernő figyelt meg A belső végtelenben és az Óda szövegszervezettsége között.
