Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
64 – Mindenütt lövészárkok, Ernst. – A házakra mutat: – Csupa fedezék... a háború tovább folyik... csakhogy ez már aljas háború... mindeni mindenki ellen... Kezet fogunk. Nem bírok beszélni. Rahe mosolyog. – Na mi az, Ernst? Az már csak nem lesz igazi háború, az ott keleten! Fel a fejjel, hiszen katonák vagyunk. Nem első eset, hogy búcsúzunk... – Csakhogy, Georg – mondom gyorsan –, én azt hiszem, most búcsúzunk, először igazán... Egy pillanatig még áll előttem. Aztán lassan bólint és lemegy az uccán, hátra sem tekintve, karcsún, nyugodtan, és egy darabig még akkor is hallom a léptei kopogását, amikor már eltűnt. De hoz még egy tanulságot magával, ami generációján belül mindvégig saját szemlélet volt. És marad. Ahhoz, hogy az abszolút időbe léphessen költészetével, tudatosítania kell a változtathatatlanság tényeit. Azt, amit egy 1927-es versének mottójaként már korábban publikált:34 A: Rettenetes. De ne törődj vele, mert mindezen nem lehet változtatni. B: Nem lehet változtatni? Hisz ez még rettenetesebb! (Egy beszélgetésből) De ez a fordítás nem csak a Szabó Lőrinc-i költészet felé nyújthat tájékozódást. Közismert József Attila ekkori figyelme a pályatárs teljesítménye irányában.35 Feltehetőleg nemcsak a kötetre figyelt, a fordítást is követhette. A próza közhelyeinek a magyar megfelelőjében Szabó Lőrinc kontúrosabb fogalmazásai ihlető hatással József Attila költészetében a legjobb helyekre illesztve a magasköltészet vershelyzeteiben jelennek meg. Az ő versszerkesztői tematikájának például ekkori jellegzetes motívuma a csend mélységét kiemelő hirtelen hanghatás bevezetése a szövegbe: vonatfütty, órajelzés. „Csengés emléke száll. ” Együtt hallom a József Attila-i szöveget és a fordítás megoldásait, a Téli éjszaká ban és az Eszmélet ben. Vonat fütyül. Felnézek. Mi az, mit csinálok? Kijöttem, hogy megkeressem ifjúságom tájait. És íme, lövészárkok közt járok. A megszokás, gondolom, mi már sohasem fogunk tájakat látni, csak terepeket – táma▼ 34 Szabó Lőrinc, Tízezer magyar gyermek . Pesti Napló , 1927. április 17. = Uő, Összes versei I–II. (2003), II. kötet, 620–623. 35 Fábián Dániel, József Attila és Szabó Lőrinc = Szabó Lőrinc környezetének naplói , vál., sajtó alá rend., utószó Tóth Mariann, Miskolci Egyetem BTK Szabó Lőrinc Kutatóhely, Miskolc, 2008, 197–201., Szabó Lőrinc Füzetek 8. http://krk.szabolorinc.hu/ (Letöltés: 2021. 03. 25.)
