Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
32 Sose voltam ily éhes, éhes – rád!... Kicsikém, hogy hivnak? – Sárika? Sári? Sárika, kis szentem... Mily jó meleg a nyakad! és mily kigyósan gyürüs a karod!... Simogass... A szalámigyáros, a prágai sonka: minek neki ily gyönyörü nő?! Este kilenckor... Mért nincs itthon! – Mondd, soha senki nem volt még nálad? Ne hazudj! – Jó. Elhiszem. Én is csak téged... Mit félsz? Szőrös testét simogatni és háját: jobb volt? – Ugye, nem? Jöjj gyorsan... A kapcsok... Mennyi fölösleges!... Ez?... Melltartó? – Dobd a fenébe! Kis mellem, gyönyörü kis mellem, szép pici bimbó! Nézd, hogy megmerevül... ideges vagyok. – Ej, ne bolondozz, Hagyd a ruhát – nem várhatok... Igy! – Csókolj! – Te! Te! – Édes, jó, puha forróság, simaság, selyem és eleven tüz! Tüz és bársony a bőröd! – A fal! Hogy táncol az árnyék selyme... zizeg... vörösen... vörösen... Te zizegsz, vagy az árnyék? Jaj, beleszédülök! – Őzike vagy... Félsz, őzike, tőlem? Őzike, ő-zi-ke, ő-... A vadász: megfogtalak! Élve! Élve! Enyém vagy, enyém! – Sima nyak, habzó selyem... Ujjam ott bujkál, ahol a... a szalámi szokott... aki vérből és pénzből bundát vehet! – Őzike, azt se tudod még, azt se tudod, ki vagyok... Minek is! – Vérből, csupa vérből – Ott bujkál... ujjam... Ne szoritsalak, őzike? Mért ne? Mit sirsz! – Szép, sima nyak... Hogy mélyed az ujjam alatt és hogy süpped! – Most! – Most! – Jajgatsz? Kiabálsz? – Ugye, mondtam: megcsiklandozlak s te kacagsz! – és könnyed is ugy ég, ugy ég, mint a korall... Ugye mondtam: édes edénye édes edénye a vérednek szétpattan – a véred! Látni szeretném és csókolni – Bolond, ne hörögj igy! Most – mingyárt – jó lesz – Ne hörögj! – Várj! –
