Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
31 véred... a vé-recs-kéd – szürcsölni... Meleg bora bennem lüktet majd... Mit félsz? Nem ugy értettem. Csak a csókod kivánom, hiszen itt e sok alvó házban is éget forrón éget e csók! – Tessék? – Nem. Semmi. Magamban morfondiroztam... Tudod, és... arról, hogy a férjek, a papucsos férjek hogy forgatják meleg ágyuk mélyén potrohukat, ha becses nejük... Egyszer egy őrült, ronda zsidónővel voltam,... az is... azt is... Ugyan már, mit féltékenykedsz?! – Meghalt. Csak téged imádlak, téged imádlak. Ilyen ragyogó, friss, tizhetes asszonyt még sose láttam... ilyen szép és üde, almahusu nőt... Jőjj ide, bujj hozzám! Ne remegj. Karimás kalapod hajtsd jól a szemedbe. Nem ismerhet föl senki. Sötét van. Jöjj, ne remegj! – Az a nagyvágó most prágai sonkát árul. – Nem jön elő, hiszen este is üzleteket köt. – Bu! bu! buta király! A szalámi-király! – Gyönyörü szép nő kell néki... Minek? – Feleség... Nekem a szerető kell! A szerető! meg a vér! Végigszopogatni az ujjad, mind! – élő, puha cukrot!... igen, szerető! – Az öledbe furódom s ugy csiklandozlak, a bőröd alatt is, hogy szétpattan ered, hernyó-ered édes edénye! Megcsiklandozlak s te kacagsz, hogy csurran a véred – És borzalmasakat... Kacagás! – Jaj, könnyed is ugy ég, Ugy ég, mint a korall!... Fetrengeni fogsz, te piros száj, te gyönyörü puha test, te rugalmas bün, sima állat! Jöjj! gyorsan! fussunk, hozzád, – hozzá... A szalámigyároshoz, aki most pénzét számlálja a boltban és – hajlong – a gazember! – Képzelem, a keze mily rut és véres... vé-res... Mért véres?... Nincs soha gondja, harminc embere dolgozik, ő pedig őrzi a pénzét. Ur! Elegáns! A szalámi-király! A szalámi-szamár! – Mit? Vége az utnak? – Igen?... Surranj föl gyorsan a lépcsőn... Menj csak előre... siess!... a cselédet küldd a pokolba! Villany, szőnyegek és puha ágy!
