Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
30 ismerkedtünk meg, lehetünk még... – Kis csacsikám, hogy reszketsz! Semmi, ne félj!... A karod! Jobb összesimulva menni... sötét van... Jöjj, kanyarodjunk át a körutra! Jó a szalámi, igaz, telik is bundára belőle, én meg csak... ki vagyok? – Nem is tudod... add a kezecskéd, kesztyü nélkül! – A vér hogy lüktet-nyargal eredben! Lüktet... lüktet... a vér... Mondd, friss és édes a véred? Látni szeretném és csókolni... De megtanulod még tőlem, hogy mi a jó!... Ne nevess! Oly véres a szád, minthogyha... De jó lesz majd a szobádban! ketten! egészen elrejtőzve! veled! – Nézdd, hogy dideregnek a népek és mily hangosakat pattintgat a gesztenye-néni kályhájában a tüz... Tudod, én is imádom a lángot! Óh, hogy imádom! a lángot! a hust! s mindent, ami forró! Forró és éget! – Csupa láng vagy, mondd, te is? – Otthon, nálad majd leülünk – (elküldöd a lányt) – a haragvó kályha elé... leszedem, leszakitom rólad az inget és vörösen táncolsz a vöröslő fényben előttem! Láng! – és vér! – és hus! – Szeretek mindent, ami forró, forró és éget... Forró leszel, az leszel, és ugy omlok rád, mint máglya tüzére az áldozat... El kell égni ma éjszaka!... Juj, de hideg van! Messze megyünk még? Mindegy. – Nézdd, ez a sok-sok ház, emelet, ez a tornyos rengeteg: éjszaka mily szeretőket, mennyi szerelmet rejt el a kiváncsi szem elől! Óh, mennyi szerelmet s mily szeretőket! – Fuj! Szeretők azok? Azt hiszed?... Egy sincs köztük olyan, mint én! – Szeretők? Nem. Prágai sonkák s téli szalámi-rudak. Hivatalnokok. A szerelemnek Törvényes hivatalnokai. Férj és feleség. Csak emberek. Én állat vagyok. A szerelemben az állat élvez csak igazán... No, ne félj, nem bántlak... A véred...
