Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Hörcher Eszter: Az Igazak legendája (Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive)
119 A tegnapok láncolata összefűzve / a holnapokkal /, csak kibírja a cérna” (1968 ). Eléri a végső pontot a lírai belső tér, mérlegre kerül, hová mehet, mit tehet, mit dobhat ki vagy tarthat meg az én, aki „Látja a nyomort, az igazságtalanságot, / a megaláztatásokat, a zsákmányszerzést, / látja a föld leigázását, amit / visz szafordítani lehetetlen. / Az élet mélyen a múltban gyökerezik.” (Fragmentumok tükröződése). Mindennek hatására „A költő szíve naponta megszakad” ( Örökzöld Szabadka). A belső negatív rezgések konkrétan Csáth Géza 1916-os orvosi napló jának részletein keresztül is megmutatkoznak: a „»Torz ujjak, acmék a kezén« / »Széplányt ajánlott honoráriumnak« [...] »Földesre szerb foglyok érkeztek, árkot ásni a talajvíznek« [...] »Méhvérzés«” (Örökzöld Szabadka). Asszociatív elemek, biológiai elmúlás, torzulás, lelki és pszichikai torzulás, fogság, kényszermunka, a szabadság és a fogság kettőse, kontrasztja jelenik meg, melynek átvitt értelemben Antracit fogságához hasonlóan van többes jelentéstartalma. A szerző tetőpontként kimondja: „a szabadság foglyai leszünk, / mert lételemünk a szabadság” (Fragmentumok tükröződése). Mindig kibiztosított, élesített lélekkel és pszichével jár a folyamatos asszociációk között, emlékek és nosztalgikus képek között – A változás, a lélektani mozgások további képeket teremtenek meg: „Takarodót fúj az értelem. / Az éjszaka mélyére szörnyek vonulnak.” (Paloznak overdrive) – írja. „Állatokon és növényeken merengtünk, / a világ szövedékeinek bonyolultságán [...] Hosszú, reményteli életre készültünk, / amibe sok minden belefér, egyedi színek / és különös hangok. Az idő hamut havazott, / hátunk mögül valami hiányzott [...] András szenet karcolt / a rajzlapra, aszályt, ínséget, kolerát és / egy keresztet [...]” (Andreas ante portas). Másfajta értelemben is megjelenik a dekadencia: „Aztán főznek ott babot, halat annál ritkábban, / a csontokat a testvériség-egység és / a pravoszláv-katolikus megbékélés jegyében / összegyűjtik egy nejlonszatyorba, / Csorba Béla meg hazaviszi a kutyáinak [...] Jobb-e odaát?” (Appendix ) 7 Fenyvesi szabadságképe elmozdíthatatlan (rendíthetetlen). A napfény (a villanyfény, neonfény is, noha e kettő más jelentéstartalommal, mégis a fény megnyilvánulásai) és az éjszaka, a kötelékek és a szabadság, a belső és a külső szabadság kettőse mindenekfelett áll. A megélt pillanat lesz az emlékezet és nosztalgia alapja, letisztul minden, és az emlékezet kissé szelektív módon kezd működni. Ez a kiválasztás tudatosan működik, a nyugodt napok, a személyek és szavak egymásra ható kölcsönhatásában. A Csíkhágónak nevezett Chicago (Wrigley Fields stadion, Clark Street), New York és a bejárt amerikai helyszínek mind ennek a felelevenítésnek a részei. Ahogyan a háborús élmények és évek is, melyek mellé Fenyvesi hozzárendeli a finom humort: „mivel rossz volt a kaja egész idő alatt / ▼ 7 Vö.: Vladimir Kopicl: Szurdokok, Fórum, Újvidék, 2019.
