Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Hörcher Eszter: Az Igazak legendája (Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive)
120 szardíniakonzervet ettünk, és sört ittunk / talán a sok halkonzerv miatt, / szemünk előtt a tenger és a világ / megváltása lebegett”8 ( 1968 ). Amerika a jólét és szabadság jelképe is egyben, nyilvánvaló említése és felidézése kontrasztba kerül a közép-európai helyzettel, egzisztenciális viszonyokkal. „Olykor Mózsi elment metaforákat / kukázni az önfeledt napfürdőzők után / a Michigan-tó partjára” (Amerikai graffiti). Fenyvesi a magyarokat nevezi ufóknak, amik – akik – magyarul beszélnek, és a legendás ufókat említi, mint Teller Ede vagy Neumann János. Az ifjúsághoz kapcsolódó, majd a neves kortárs irodalmi személyek megjelenése és köre (Sziveri János, Utasi Erzsébet, Tolnai Ottó, az Új Symposion9 tagjai, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos vagy Marno János10 ) is meghatározóvá válik. Megjelenik Tandori Dezső, vörösbegyekkel a lábainál vagy Pilinszky (Ahogy Tandori). „Nézzük a rajzokat, amit Dezső. / Harminc fok árnyékában. / Na, még egy uborkát? / Akadnak egybefonódások [...] Mondja a magáét Sanyo magnójának kazettájára. / Meséli a versenyeket, az egypoundos fogadásait, / az alkonyatvégeket, a kiflicsücsköket. / Ódát zeng az üres kólásdobozról.” (Ahogy Tandori). A művészvilág egybefonódásairól van szó, a személyesen és a közve tetten ismert és megismert alkotókról és alkotásokról. A beszélgetések, eszmecserék mindannyiukat felemelték (Folyamatos jelen). A folyamatosság folyamatos múltat, folyamatos jelent és folyamatos jövőt alkotott a szerző gondolataiban (utalva az angol nyelvre, nyelvtanra, a nyugat felé húzódásra, eszmei tendenciákra). A folyamatosság (idő és időtlenség, múlt és jelen) mindent meghatároz, előre visz, még akkor is, ha éppen meg kell állnia az embernek. „Minden megvan – mintha tegnap / történt volna –, és még sincs: / sötét háttéren fakó tinta, / tűnt idők néma emléke, / mindenki csak szörföl, / minden körbemegy, / minden csak ismétlődik. / Igazítjuk a programokat / frissítjük a szoftvereket [...] Gyalulom, savanyítom / a káposztát, gyalulom, / temetem a nosztalgiát” (Folyamatos jelen). A szerző maga is felégeti, megsemmisíti a múltat, a jelent is lassan. Jász Attila egyik (indián-vonásaiban a Fenyvesiéhez is hasonlító) verseskötetében lelni fel hasonló gondolatot: „aztán az idő ver meg benneteket, / győz, elmúlik, mint egy korszak, / és más valami jön a helyébe”.11 ▼ 8 Vö.: Fenyvesi Ottó: Elindultak a buldózerek, in: A szabadság foglyai, 2014, 20. 9 „Az Új Symposion kiemelkedett a korabeli folyóiratok vonulatából, mert Tolnai [Ottó] nem kimondottan csak irodalmi folyóiratot csinált, hanem a többi művészeti ág (képzőművészet, film, színház, zene) is bőséggel képviseltette magát”, in: Fenyvesi Ottó: Négy bekezdés Tolnai, in: A szabadság foglyai, 14. 10 „A hetvenes évek elején még azt képzeltük, miénk a világ. Fiatalok voltunk, alig tizennyolc évesek, és még mindenben hinni lehetett, a művészet erejében, önmagunkban, a lehetetlenben.” Fenyvesi Ottó: Az eltűnt barát nyomában, in: A szabadság foglyai, 55. 11 Jász Attila – Csendes Toll: Miért kellene mindig belepusztulni a vereségbe, in: Uő: Bölénytakaró , Kortárs Kiadó, Budapest, 2020.
