Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Hörcher Eszter: Az Igazak legendája (Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive)
118 A kötetben a költő megfogalmazza: „Gyermekkorom egy szempillantás alatt ellobbant [...] Bezárkóztam egy ócska teáskannába / mert kezdett megérni bennem a gondolat / hogy az ember nem méltó az életre, / hiszen ha az élet felett hatalmat nyer, / úgyis tönkreteszi.” (Clorophylle és Minimum). Antracit családi élete Topolyához, Gunarashoz, a Balatonhoz, a Baglyas-hegyhez vagy a Palicsitóhoz kötődik, gyermekként a képregények világában él, a valóságot később realizálja igazán (politikai összefüggésében többek között Dzsogánovity párttitkár vagy a Jugoszláv Harcos Szövetség megjelenése), de megéli a mindennapok szerelmeit, hülyeségeit, a barátokkal lógás örömeit és viszontagságait3 . „És volt még valami: apám, miután / a vasárnapi húslevesben főtt / csirkék, tyúkok és kakasok fejéről / leszopogatta a bőrt és a cafatokat / a csupasz koponyákat gondosan kettémetszette, / kiszedte belőlük az agyvelőt, és átnyújtotta nekem. / ez volt a legkedvesebb mozdulata irányomban.” (Chlorophylle és Minimum).4 A költő undora, félelme a gyerekkor egyik meghatározó eseményeként körvonalazódik és marad meg.5 A valóságot áthatja a szürrealizmus is az álmok és a képregények mellett. A szerző gyerekkorából egy újabb mesevilágba került. „Az aktuális paradigmaváltás óta / mélyültek ráncaink.” (Fragmentumok tükröződése). Új világ felé megy, de mindig kérdés, honnan jut el és hová, milyen értékrendek felől milyen más értékek felé. Az idea gyakorlattá válik,6 ahol kontrasztot alkot az idő múlá sa, a fizikai elmúlás, de a legendák folyamatos létezése, felszínen tartása, a rájuk emlékezés továbbviszi őket az életben, ahogyan a születés és halál körforgása, a periodikusság, a tegnapok és holnapok kölcsönviszonya. „Csak egy tűnő nyár volt / százból egy, a hatvannyolcadik, / a végtelen időkarambolban / be akartuk engedni a napfényt oda, ahol éltünk” (1968 ). „A rémálmok az őket megillető helyre kerültek” (Clorophylle és Minimum). A dolgok összefolynak, kizárhatatlan az élmények közül a háború ténye és gyakorlata: „az idő múlásával egyre többet tudtunk / meg Benes verébfejű / zsineggel összekötözött figuráiról / a fáslival összekötött hájdaganatokról, / az összeláncolt gólemekről, szörnyetegekről, / a parányira zsugorodott koponyákról. / ▼ 3 „A barátság [...] egy nagyon különös, misztikus dolog, mert semmire nem kötelez [...] teljesen önkéntes alapon működik. Nagyon jó egy szellemi közösséghez tartozni.”, in: Fenyvesi Ottó: Válaszok Orcsik Roland kérdéseire, in: A szabadság foglyai, 138. 4 Hasonlóképpen fogalmaz a költő egy másik helyen is, a múltból előhozott képpel: „Rokonok a félhomályban / Gázpalack, lavór. / Disznópörzsölés. / Az asszonyok belet mosnak / a trágyadombnál, / sötét vérnyom a gödör felé, / A harmatlegelőn két Highlander / vív élet-halál harcot egymással”, in: Fenyvesi Ottó: Hatvanhat . Válogatott versek, Művészetek Háza, Veszprém, 2021, 147. 5 Jász Attila Bölénytakaró című verseskötetében írja a következőket: eredendően és folyamatosan „bántja valami a gyereket” (Jász Attila: Amennyiben nem születés kérdése, in: Bölénytakaró , Kortárs, Budapest, 2020). 6 „Minden tudás visszaemlékezés [...] Manapság az emlékezés fogalma köré a kultúratudományok új paradigmája épül, amely a különböző kulturális jelenségeket és területeket – pszichológiát, nyelvtudományt, szociológiát, művészetet, irodalmat, néprajzot, antropológiát, politikát, vallást, jogot stb. új összefüggésben láttatja.” Fenyvesi Ottó: Volt egyszer egy Jugoszlávia, in: A szabadság foglyai, 77.
