Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
58 a lelkipásztorok és 1760-at a presbiterek.56 Ezekben a kritikus időkben a szűk körű, családlátogatáson történő beszélgetések lehettek a kényszerkollektivizálás során elszenvedett sérelmek, erőszak és trauma kibeszélésének lehetséges formái. Megjegyezték azt is, hogy a megyében két református lelkész volt téesztag, Sima Sándor lászlófalvi lelkipásztor és Adorján József garai lelkész, aki könyvelőként dolgozott a helyi Kossuth Mgtsz-ben. Több példát felsoroltak arra vonatkozóan, hogy a téesztag presbiterek megfelelően dolgoztak és a vezetésben is szerepet kaptak, „vallásos mivoltuk nincs káros hatással a közös munkára”. Például Dunavecsén Borbély István presbiter az Új Élet Tsz elnöke, „munkáját jól végzi, a szövetkezet eredményesen gazdálkodik, s egyházi munkájában is kötelességteljesítő. Nevezett egy presbiteri ülésen kijelentette: szorgalmasan építjük a szocializmust, de az egyházról sem feledkezünk el.” A megyei összefoglaló jelentés végén az egyházak és az MSZMP szövetségi politikáját foglalták össze. 1960 tavaszán Bács-Kiskun megyében 36 egyházi személy töltött be funkciót a népfrontbizottságokban, az 1960-as újraválasztáskor a bizottságokba jóval több, 49 különböző felekezetű pap került. Ezt a magas számot a megyei pártbizottság és az ÁEH is helytelenítette, mert a beválasztott papok egy részét a politikai magatartása miatt nem tartották alkalmasnak. Azok a járási és községi szervek – különösen a Dunavecsei és a Kecskeméti járásban –, amelyek nem vették figyelembe a felsőbb szervek iránymutatását, ekkor már látták, hogy „politikailag hátrányos, különösen községi szinten, ha közéleti szerepet kapnak a papok. A községi vezetőkkel így kialakult viszonyukat legtöbb esetben ugyanis egyházuk és saját részükre különféle előnyök szerzésére használják fel. Mostani vizsgálatunk tapasztalatai alapján az a véleményünk alakult ki, hogy csak nagyon megválogatva érdemes bevonni a közéletbe egyházi személyeket, azokat is elsősorban országos, megyei és esetleg járási szinten. Községi vezetőink nagyobb része ugyanis (képzettségénél, politikai műveltségénél fogva – ez ki lett húzva a végleges jelentésből) még nem eléggé felkészült partner az ilyen együttműködésre.” A Kiskunfélegyházi Járási Tanács elnökhelyettese szerint: „a papok közéleti szerepeltetése, ezen az úton való népszerűsítésük nemkívánatos, mert a vallásos ideológia gyökerei járásunkban igen mélyek, s a lakosság nagy többségére a papok még komoly hatással vannak”. Egy 1963-ban írt megyei összefoglaló jelentésben megállapították, hogy a papok, lelkészek szerepeltetése „csak annyiban hasznos, amennyiben kifelé demonstrálja az egyetértést”, ugyanakkor a gesztusért cserébe rendszerint benyújtották a számlát, amit veszélyesnek tartott a pártvezetés. Megjegyezték az említett jelentésben, hogy „a közéletben részt vevő papok egy része, a békepapok jelentős része is, szinte elvárja, hogy tágabb kerete▼ 56 Kiss 2019, 260–261.
