Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
40 ellenére, hogy a községi párttitkár felkérte, csak géppel írott hirdetményt tegyen ki”. Azt is megjegyezte, hogy a pedagógusok „semmiféle felvilágosító munkát nem végeztek a szülők körében a hittanbeíratások ellen. A külterületi iskolákban még a népköztársasági címert sem találtuk. [...] A hitoktatást a külterületi iskolákban nem ellenőrzik, így fordulhat elő, hogy egy világi hitoktatónő (Mopeddel járó vénlány) azokat is ott tartja, akik nincsenek beíratva.” Palkó azt is problémásnak látta, hogy „az igazgató maga is jó barátságot tart fenn a préposttal, rendszeresen meghívja az iskola ünnepségeire, legutóbb a ballagási ünnepségen is részt vett. A pap szomszédjában lakik, s külön kaput csináltatott a hátsó udvaron, hogy a plébániára feltűnés nélkül közlekedhessék.” De nemcsak az igazgató ápolt jó kapcsolatot a pappal, hanem a tanácstitkár és a felesége is. „Kovácsné, a községi tanács vb titkárának pedagógus felesége, férjével együtt rendszeresen jár templomba.” Palkó azt is megállapította, hogy „a környékben Kerekegyházán van a legnagyobb létszámú ministránsgárda.” Tudomásunk szerint 30–40 fiút képeznek ki rendszeresen erre a célra, akik közül többen 5–10 Ft-os jutalékért végeznek szolgálatokat a „temetéseken, esküvőkön. [...] Még a kommunista földművesszövetkezet igazgató fia is ministrált, mert 10 Ft-ot kapott érte.” Palkó szerint a katolikus és a református egyház anyagi ereje jelentős, nem csökkent, és a téeszesítés utáni új helyzethez gyorsan alkalmazkodtak. 1961 őszén Tököly préposttal többször vitát folytatott a helyi pártvezetés az egyházi adószedők személyét illetően. A prépost ragaszkodott ahhoz, hogy jól dolgozó téesztagok legyenek a pénzbeszedők, mert nekik tekintélyük volt a hívek előtt, és példát mutattak. A szélvihar által megrongált templomtorony javítására a pénzbeszedők a téesztagok körében előjegyzést vettek föl, és így biztosították, hogy zárszámadáskor nagyobb összegeket adjanak. Voltak, akik 500, sőt ezer forintot is előjegyeztek. Palkó megállapította, hogy „sajnos ez mind a helyi tanács vb. elnökének tudtával történt anélkül, hogy bármilyen jelzést eszközölt volna felsőbb szerveinek”. Palkó úgy vélte, hogy csökkent a hívek egyházi adófizetési hajlandósága. Ezt a papok úgy ellensúlyozták, hogy gyakrabban mentek családlátogatásra. A családlátogatások során a „könnyebb” helyekre az egyháztanács tagjai, a „nehezebb” helyekre a kispap ment. Palkó tudni vélte, hogy ilyen alkalmakon az egyházi adó beszedése és a hittanbeíratásra való felszólítás volt a fő téma. „Még az is megtörtént, hogy a községben szolgáló káplán a falu párttitkárának és tanácselnökének lakását is felkereste egyházi adóért. [...] Hegedűs elvtárs a tanács vb. elnöke »Atyámnak« szólítja a prépostot. Amikor a káplán a lakásán kérte az egyházi adót, azzal vágta ki magát, hogy ő református.” A vizsgálatban kiemelték, hogy a tanácselnök és a téeszelnök is támogatta anyagilag az egyházat. „Szóvá kell tenni, hogy Tököly a közte és a községi tanács elnöke között kialakult jó viszonyt felhasználva anyagi vonatkozásban fokozott támogatást igényel a községi tanács-
