Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Gyertyán, akác, cédulák (Buda Ferenccel Pál Sándor Attila beszélget)
16 – Főleg a miskolci Napjaink környékén lévő kritikusok találták ezt ki. – Így van, bár a többségünk nem ott publikált. Nem volt miért tiltakoznunk, hiszen a versről, a költészetről való felfogásunk sem állt akkoriban messze egymástól. S kölcsönösen becsültük is egymást talentum dolgában. – Még a fordításokról beszéljünk egy kicsit. Ismeretes, hogy Feri bácsi fordított kirgiz, kazak, ujgur, mongol népköltészetet, közmondásokat, az orosz nyelv segítségével, majd utána nyilván meg is tanult ezeken a nyelveken. – Később is kellett az orosz, mert például kirgiz–magyar és magyar–kirgiz szótár sincsen. Viszont kiváló kirgiz–orosz szótárak vannak, amelyek segítségével nagyszerűen lehet dolgozni. Egyébként ez eléggé kései fejlemény nálam, mert valamikor a hatvanas-hetvenes években kaptam megbízásokat fordításokra, és egyszer, egy nyáron nagyon belefásultam a huszadik századi bolgár költők antológiájába, és akkor megfogadtam, hogy többet ilyen rabszolgamunkát nem vállalok. Mígnem rányílott a szemem a főtéri könyvesbolt kirakatában a Bereczki Gábor-féle cseremisz népdalgyűjteményre. Akkor éppen nem volt pénzem, félretetettem, majd később megvettem, és az kedvet csinált a népdalfordításokhoz. Utána jöttek a közép-ázsiai török népek, a kirgizek, kazakok, ujgurok. – Az sosem merült fel, hogy esetleg kortárs orosz költőket fordítson? – Eszembe-eszembe jutott, de igazából azért is nyúltam hozzá a kirgiz, kazak, baskír meg sok minden másféle költészethez, mert azokat tudomásom szerint akkoriban költő nemigen piszkálgatta. Orosz irodalmat, világnyelveket sokan fordítottak. Viszont nagyon hálás vagyok az orosz nyelvnek emiatt, hiszen egy akkora terület nyílt meg az ember előtt, ami a Baltikumtól a Csendes-óceánig tart. Arrafelé elboldogulsz orosz nyelven. Még Mongóliában is egy kicsit. – Így a vége felé közeledve, bár csak hellyel-közzel tartottuk a kronológiát, kicsit ahhoz visszatérve, még a rendszerváltás környékének időszakára, és magára a rendszerváltásra szerettem volna rákérdezni, azaz, hogy ezeket az időket hogyan élték meg? – Ott voltam a különféle tanácskozásokon, például a lakiteleki sátorban. A kezdeti lelkesedés után, s ez nyilván alkati hiba, s lehet, hogy másféle optikát is használtam, mint sokan mások, de nagyon hamar megcsappantak az illúzióim. Ezzel nem akarok utólag bölcs lenni, de hivatkozhatom a rendszerváltás tájékán írt olyan verseimre, amik ezt tanúsítják. Nyilván szükség volt rá, hogy megváltozzék minden, de ez nagyon sok olyan dolgot is lehetővé tett és felkavart, amit jobb lett volna elkerülni vagy megúszni. Például a vadprivatizációt. És hadd fogalmazzak most egészen durván: nemcsak az aranyhalat, hanem a szart is felszínre veti a politika. Illúzióim pedig nincsenek azóta sem.
