Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
28 Rigó Róbert Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését és az új berendezkedés stabilizálását követően a megerősödő pártállam offenzívát indított a vidéki, tradicionális paraszti társadalom felszámolására. A döntés 1958-ban született meg, mind a paraszti életforma alapját jelentő földtulajdon kényszerkollektivizálására, mind a parasztság vallásos világnézetének és értékrendjének szisztematikus lebontására vonatkozóan. Ezek a folyamatok már 1948-ban elindultak, de csak részleges eredményeket sikerült elérni, melyek 1953 és 1956 után részben visszarendeződtek. Tanulmányomban áttekintem, hogy a kényszerkollektivizálást követően, az 1962 nyarán végzett országos pártvizsgálat során Bács-Kiskun megyében milyennek látta a pártvezetés az egyházak és a helyi társadalom viszonyát. A „pillanatkép” különlegességét az adja, hogy a pártállami totális erőszakhullámot követően, a források alapján megvizsgálhatjuk, hogyan „védekezett” a helyi társadalom, miként próbálta élni tovább a megszokott – de már bő évtizede támadásoknak kitett – vallásos életét. Elsősorban azt vizsgálom, hogy a helyi társadalmak többségében milyen kulturális ellenállási módokat,1 fogásokat igyekeztek alkalmazni annak érdekében, hogy a vallásos értékrendjüket, helyi egyházukat és identitásukat megőrizhessék.2 Az egyházakat és a lokális képviselőiket, a papokat, lelkésze ket már a Rákosi-korszakban is igyekeztek bevonni a téeszek melletti agitációs munkába, amiről rendszeresen jelenteniük kellett az esperes felé, neki pedig az Állami Egyházi Hivatalhoz (ÁEH).3 A korábbi gyakorlattól eltérően, a vizsgált 1962-es jelentés szerint a kényszerkollektivizálás során már nem várták el az egyházak aktív, támogató, „agitátori” fellépését az erőszakhullámban, inkább az volt a cél, hogy az egyházi személyek ne akadályozzák a téeszbe történő belépést. Az ÁEH jelentése szerint a megyei vezetők tájékoztatták a pártot leginkább támogató egyházi személyeket a „mezőgazdaság szocialista átszervezéséről”, de nem kérték fel őket testületileg a folyamat segítésére, a helyi pártállami és egyházi vezetőkre bízták a szerepvállalás mértékének és módjának a kialakítását. ▼ 1 A kulturális ellenállás napjainkban a társadalomtudományok egyik leginkább kutatott területe, „Resistance Studies” néven intézményesült. Bővebben Nagy 2019 és Kiss 2019. 2 Ezt a hatalmi erőszakra reagáló társadalmi ellenálló képességet, adaptációs mechanizmust a társadalomtudományban a reziliencia fogalmával írják le, mely ezt a folyamatot vizsgálja és próbálja megérteni. Nagy 2019, 277–278. 3 Részletesen bemutattam a református egyház Bács-Kiskun megyei gyakorlatát erre vonatkozóan. Rigó 2019a 295–315. és 2020. 165–199.
