Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Gyertyán, akác, cédulák (Buda Ferenccel Pál Sándor Attila beszélget)
14 jellem is kell. Nem elhanyagolni a dolgokat. A humoráról már sokszor esett szó, most nem akarok idézni tőle, hogy ne essünk a plágium bűnébe, pedig nagyon a nyelvemen van... Na, erre mondana valamit. (Szar van a tenyeredben?!) Aranyos, drága jó ember volt a Bandi, és nagyon hiányzik. Tibivel pedig ismertük egymást az egyetemről... – Zám debreceni volt? – Ártándi születésű. De Debrecenben ismerkedtünk meg, ő akkor a Mezőgazdasági Akadémián tanított, nem a szaktanszéken. De nem az egyetemen ismerkedtünk meg, hanem a debreceni írócsoport heti rendszerességgel megtartott összejövetelein, az Arany János utcában. Itt gyűltek össze a debreceni tollforgatók, a már említett Kiss Tamás, Koczogh Ákos, Tibor, Boda István, Kalász Laci, Kertész Laci, aki szegény szintén nem él már, tragikus módon, fiatalon, 35 évesen halt meg, rádőlt egy teherautó. Tiborral nagy örömmel fedeztük fel egymást, ő még akkor Nagy Tibor volt. Aztán rövidesen országosan ismert lett a Hortobágyi jegyzetek révén, ami miatt nagyon megtámadták, de szerencsére volt, aki a védelmébe vette, szóval nem sikerült kinyírni őt. A bormelléki zsiványok sem tudták kinyírni később, kinyírta szegényt a saját szíve, a negyedik vagy ötödik infarktus. – Ő viszont tagadhatatlanul izgága ember volt, ha jól sejtem. – Mint a vadászkutya. Szimatolt, mindig kereste a bajt. Nemcsak a fácánt kereste, hanem a rókát meg a farkast is. Meg is fenyegették: ha meglátunk a zöld Trabantoddal, nem biztos, hogy hazamész élve, mondták neki. Halálos fenyegetéseket kapott. Messzire nyúltak azok a bizonyos szálak, mind az illegális pálinkafőzés, mind a borhamisítás ügyében. – Pár évvel ezelőtt egy szerkesztőségi összejövetelen Feri bácsi sokat anekdotázott Szabó Istvánról, a novellistáról. Ha jól sejtem, ő is egy fontos barát volt az életében. – Hogyne. Megítélésem szerint az akkori prózaírói gárdából a legtehetségesebbek közé tartozott. Csak nagyon szűkszavú volt, összesen két könyve jelent meg életében, de azok nagyon jók. Amíg Pesten laktunk, sokat találkoztunk, aztán amikor Pusztavacson, akkor is, mert fel-felmentem. Nagy ivások is voltak. Őt éppen ez vitte el. Én kiláboltam ezekből a nagy ivásokból, nagy lelkiismeretfurdalások közepette, de ő teljesen rabja lett az alkoholnak, és végül is ebbe halt bele. Nagy kár érte. – Olvastam, és szerintem is jó novellista. – Jó mestere is volt. Kodolányi János pártfogását kereste, aki szárnyai alá is vette. Nyilván használt neki, de valószínű, hogy pártfogás nélkül is meg tudta volna csinálni ezt az életművet.
