Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Fenyvesi Ottó: Automatikusan a Balatonról (vers)
7 6. Vitorlák hömbölögnek a vízen. Lázasan hömbölög szívünk. Mormolnék még néhány fontos mondatot: csak hittel, alázattal és önzetlenül érdemes. Vitorlák hömbölögnek a vízen. Az ősz már fent leselkedik a hegyen. És szembejönnek velünk a tünemények, és utánuk jön majd még a java: tornádók, hurrikánok, özönvíz. Villámok hemperegnek az égen, táncoló gorillák fogukat vicsorítják. 7. Révülten tekintek a tájra, figyelem rémülten a fák reszketését. Az égre tekintek, árnyékom vetül a szőkülő tőkékre, mily parány az ember! Fennkölten ömölnek szavaim: mulattam időket, ültem trónuson. Lábam nyomát kerestem az őszi avarban. Kavicsot rúgtam félre, és így tovább: automatikusan a Balatonról. Tanulságok nélkül. Automatikusan, a vízre már nem merészkedem, vitorlák hömbölögnek rajta.
