Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 2. szám - Fenyvesi Ottó: Automatikusan a Balatonról (vers)

6

Ettől mindig meghatódom.

Az ember küzd a vágyai ellen,

örvénybe szippantó borokkal egymásba ötvözi az egymást kioltó gondolatokat.

Volt erre egy véreskezű pártvezér, le akarta csapolni a Balatont, hogy a medrébe kukoricát ültessenek.

Egyre több a vitorla. Hömbölögnek.

Rálátunk a türkizbe hajló víztükörre.

Nem vágyom hírnévre, se gazdagságra,

csak hogy felmenjek a hegyre,

és lássam a tó csillanó vizét.

Benne tükröződnek régi vizeim:

a gunarasi Kopolya, a Palicsi- és Ohridi-tó, az Adriai-tenger. És tovább: a schiermoonkogi vad-óceán,

a Noirmoutier-félsziget, ahol láttam a dagály sodró, romboló pusztítását.

5.

Vitorlák hömbölögnek a vízen. A mély mindent elnyel: bűnt és boldogságot.

Didergő szívem napfény melengeti.

Töltik már olajjal a lángos- és halsütőket,

csörögnek a sörösüvegek.

Torlódnak a nemzedékek, egymásba olvadnak a halmazok.

Optimalizálni kellene a kimondott szavakat, a négykézláb asszociációkat.

Egyre több a lófejű ember, a lovarda.

Egyre több a lovas és a lóerő,

szenvednek tőlük az igék.

Az idő terhe sújtja őket. Részletek halmozódnak bennünk, ólomnehéz tünemények, táncra tanítják őket a fehérje-nyalábok.