Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Fenyvesi Ottó: Automatikusan a Balatonról (vers)
5 fülemülék, feketerigók, széncinkék, vörösbegyek, éneklő pintyek. Tücskök és bogarak. A boldogság kék madarai a szederindán pofozkodnak. Mielőtt azonban leszakad az ég, elnémulnak az énekesek. Vihar idején a tó vize félelmetes, zöldesfehér színűvé változik, tajtékzó dühvel vicsorítja fogát. 3. Milyen szépek a tóra szakadó vizek! És szárba szökik, ami él, fényben ragyognak a mandulák. A Balaton mindig szép és izgalmas. A Balaton automatikus, csak van. Február elején éppúgy, mint október végén. A bárányfelhők, a balatoni havak és rianások emléke is szép. Több tízezer éve emberek élnek e tájon, formálják, építik a hely szellemét, a hegy lankáinak tőkéi között vagy Lovas őskori vörösfesték-bányájában (van egy hasonló Afrikában), slussz-passz. Már húszezer esztendővel ezelőtt jelentős embercsoport élt itt, arcukat a vér színére festették. Vadásztak, halásztak, gyűjtögettek? A közeli tóban volt hal bőven. Csak közben lepereg az idő, az átváltozásé. 4. A paloznaki pincesorra szeretek járni, van ott egy korhadó székelykapu: „maroknyi székely porzik, mint a szikla”.
