Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Varlam Tyihonovics Salamov: A csomag; Lazsa; Sokkterápia; A cirbolya (Soproni András fordításai)
18 – Na, barátocskám, ez már sok – mondta az ideggyógyász. – Jót akartam tenni veled. De ha te így, akkor meglátod, egy hét múlva magad fogsz kéredzkedni, hogy írjanak ki. – Ki tudja, mi lesz egy hét múlva – mondta halkan Merzljakov. Hogyan magyarázhatta volna el az orvosnak, hogy akár egyetlen hét, egyetlen nap, egyetlen óra, amit nem a bányában tölt, az számára maga a boldogság. Ha az orvos magától nem érti, hogy lehet megmagyarázni neki? Merzljakov hallgatott, és a padlót nézte. Merzljakovot elvezették, Pjotr Ivanovics pedig bement a kórházparancsnokhoz. – Lehetne akár holnap, nem egy hét múlva – mondta a parancsnok, miután meghallgatta Pjotr Ivanovics javaslatát. – Én ígértem neki egy hetet – felelte Pjotr Ivanovics –, nem megy tönkre bele a kórház. – Na, jó – legyintett a parancsnok. – Legyen egy hét múlva. De szóljon majd nekem. Le fogja kötözni? – Nem szabad lekötözni – mondta az ideggyógyász. – Kificamítaná a kezét vagy a lábát. Majd fogják. – Azzal fogta Merzljakov kórlapját, beírta a kezelések rovatába a sokkterápiát, hozzá a dátumot. A sokkterápia során a beteg vénájába akkora dózis kámforolajat fecskendeznek, ami többszörösen meghaladja azt, amit súlyos betegek szívműködésének fenntartása céljából a bőr alá bevezetnek. A kámfor hatására olyan roham alakul ki, amilyen tomboló őrültnél vagy epilepsziásoknál figyelhető meg. A kámforlöket heves izomtevékenységet vált ki, megsokszorozza az ember mozgatóerőit. Az izmok rendkívüli módon megfeszülnek, az eszméletét vesztő beteg ereje megtízszereződik. A roham néhány percig tart. Eltelt néhány nap, de Merzljakovnak esze ágában sem volt, hogy önszántából kiegyenesedjen. Eljött a reggel, amelyet a kórlapjára írtak, és Merzljakovot bevezették Pjotr Ivanovicshoz. Északon megbecsülnek minden szórakozást, és az ideggyógyász irodája most megtelt. Nyolc tagbaszakadt szanitéc sorakozott a fal mellett. Az iroda közepén ott állt a dívány. – Itt csináljuk – mondta Pjotr Ivanovics, és felállt az asztal mellől. – Nem megyünk át a sebészekhez. Jut eszembe, hol van Szergej Fjodorovics? – Nem jön – mondta Anna Ivanovna, az ügyeletes nővér. – Azt mondta, el van foglalva. – Szóval el van foglalva – ismételte Pjotr Ivanovics. – Pedig hasznos lett volna látnia, hogyan végzem el helyette a munkáját. Merzljakovnak feltűrték az ingujját, és egy felcser bejódozta a karját, aztán a felcser a jobb kezébe fogta a fecskendőt, és a könyökhajlatban beledöfte a tűt a vénába. A tűből sötét vér lövellt a fecskendő hengerébe. A felcser a hüvelykujja finom mozdulatával lenyomta a dugattyút, és a sárga oldat kezdett beáramlani a vénába.
