Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 11. szám - Varlam Tyihonovics Salamov: A csomag; Lazsa; Sokkterápia; A cirbolya (Soproni András fordításai)

10

magunkkal hoztunk néhány füstölgő, parázsló fadarabot, amit munkába indulás előtt szedtünk ki a kályhából – errefelé gyufa nem volt.

A parazsat egy nagy konzervdobozban vittük, amelyhez drótból fület erősítettünk. Arra nagyon kellett vigyázni, hogy a parázs út közben ki ne aludjon. Kiszedtem a konzervdobozból a parázsló fadarabokat, füvet és apróbb ágakat tettem rá, és fújkodva felszítottam a tüzet. Ezután takarásul vastagabb ágakat tetten rá, és hamarosan bizonytalan kékes füst kanyarodott elő a szélben.

Soha azelőtt nem dolgoztam olyan brigádban, amelyik azt a feladatot kapta, hogy cédrustűlevelet gyűjtsön. A gyűjtés kézzel történt, a száraz, zöld tűleveleket úgy tépkedtük, ahogy a vadkacsa tollát szokás, azon igyekezve, hogy minél többet fogjunk a markunkba. A tűleveleket zsákokba tömködtük, és este leadtuk a munkavezetőnek. Aztán a termést elszállították a titokzatos vitaminkombinátba, ahol elmondhatatlanul pocsék ízű, sűrű, sötétzöld, nyúlós kivonatot főztek belőle. Mi pedig parancsba kaptuk, hogy minden ebéd előtt ezt a kotyvalékot igyuk vagy együk (ki ahogy tudta). A kivonat íze nemcsak az ebédünket tette tönkre, hanem a vacsorát is, és ebben a kúrában sokan a lágerkínzások kiegészítését látták. Az étkezőben a pohárka fenyőlé nélkül nem kaphattuk meg az ebédet – szigorúan figyeltek bennünket. A skorbut általános betegség volt, és a cédrus volt az egyetlen, orvostudományilag jóváhagyott ellenszere. A hit csodákra képes, és bár a későbbiekben bebizonyosodott, hogy ez a készítmény tökéletesen alkalmatlan a skorbut gyógyítására, el is vetették, a vitaminkombinátot pedig becsukták, a mi időnkben az emberek nyelték ezt a büdös löttyöt, köpködtek, de kigyógyultak a skorbutból. Vagy nem.

Vagy nem nyelték, de kigyógyultak. A környéken mindenütt temérdek csipkebogyó termett, de senki nem gyűjtötte be, nem használták skorbutellenes gyógyszerként – a moszkvai instrukciókban egy szó se volt a csipkebogyóról. (Néhány évvel később kezdtek csipkebogyót szállítani a Nagy Földről, de a saját begyűjtést, legjobb tudomásom szerint, soha nem szervezték meg.)

Az instrukció egyetlen C-vitamin-forrást ismert: a cédrus tűlevelét. – Kimégy tűlevélért – mondta reggel a munkavezető. – Adok pár napi lazsát.

A „lazsa” széles körben elterjedt lágerkifejezés. Valami ideiglenes pihenésfélét jelent, nem teljes pihenés (mert olyankor azt mondják: „döglik”), hanem olyan munkát, amitől az ember nem nyuvad ki, szóval valami könnyű, ideiglenes munka.

A cédrustűgyűjtés nem egyszerűen könnyű, hanem a lehető legkönnyebb munkának számított, ráadásul őrkíséret nélkül.

Az eljegesedett külszíni fejtéseken végzett sok hónapi munka után, ahol minden fényesre csiszolódott, átfagyott kavics égeti a kezet, a puskazávárok csattogása, a kutyaugatás, a hátad mögött álló felügyelők káromkodása után a tűlevélszedés minden fáradt izmunkat átjáró óriási gyönyörűség volt. A gyűjtésre általában a munkára való, még sötétben indult kivonulás után küldték ki az embert.