Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)
77 szó nélkül Túl a rákbarakkon című regényét. Hőse egy értelmiségi nő; nem az ő alteregója, csak néhány alaptulajdonságában és a rákkal folytatott küzdelmében hasonlít rá. Szociográfiai alapossággal, fejlett életfilozófiával és visszafogottságában is lírai mélységben tárja föl a biztos, közeli vég tudatával élő asszony lelki történéseit. Szeretné felgyorsítani, a végletekig sűríteni életét. Az ember arra született, hogy rárótt vagy választott feladatát teljesítse – ez a mű summája. Van Eszternek verse, amely a maga tömörségével egészében aforizma – ilyen az élete utolsó nyarán írt kétsorosa, az Epigramma: „Kettétörtek? Vannak lények, kiknek a teste / kettőzött erejű, s kettévágva is él.” Mint a Rákbarakk című regény hősnőjének, az ő betegségének is voltak reménykeltő szakaszai, de amikor ezt írta, talán már annyi tartaléka sem volt szervezetének, mint az általa hosszú hetekig istápolt Illyés Kingának. De abban egyeztek, hogy az utolsó percig valaminek a szolgálatában éltek – a hivatásuknak. Ismeretes Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája – nevez hetjük filozofikus humoreszknek is – amelyben az író meglett korú önmagát a tizennyolc éves egykori önmagával szembesíti. Az ifjú hasonmás számon kéri a felnőtt férfitól kamasz álmainak, terveinek, reményeinek valóra váltását. A sarkkutató célba érkezését, az óceánrepülés világszenzációját, a teljes társadalmi szabadságot, a közegészséget, az általános jólétet és a közéletben kiharcolt igazságos jogviszonyokat, s mindezek legfőbb jutalmául az íróért önzetlenül rajongó feleséget, az imádni való Nőt. E novella ifjú férfi szereplőjének diáklány változatával vitatkozik Dobozi Eszter, Találkozás a fiatalkával című, tizenhat soros parafrázisként megírt versében. A költő úgy találja: élete folyamán nem a felnőtt asszony vallott kudarcot sok mindenre hivatott reményeivel és terveivel, hanem a tizenhat éves kamaszlány. Mert túl sokat várt az élettől s a költészettől egyaránt, s most látnia kell erőfeszítéseinek gyér eredményeit. Nem teljesítette küldetését, és a boldogságot is elszalasztotta. Közbevetve: költő és író életművéért a múlt század végétől haláláig, 2019-ig kapott elismerései, díjai és az írószövetségben megszavazott tisztségei cáfolják ezt, de tudomásul kell vennünk fizikai és lelki fájdalmaitól aláásott közérzetét. Az is igaz: költői fogadtatása az 1990-es évtized közepéig, éppen a bizonyítás másfél évtizedében – épp, amikor a legégetőbb szüksége lett volna a szakmai visszaigazolásra – meglehetősen hűvös volt. Első verskötetét (Az Egy) harmincévesen, 1986-ban vehet te kézbe a Magvetőnél, a költőként ismert Deák László szerkesztésében, miután a Kozmosznál évekig fektették a fiókban kéziratát, majd kétévi várakoztatás után értesítették, hogy eltekintenek a kiadásától. A Kozmosznál sokáig harcolt a versek nyomdai megvalósulásáért a kézirat gondozásával megbízott szerkesztő, Rózsa Endre, a Kilencek társaság legkorábban meghalt költője (1941–1995), de hiába föllebbezett főnökeinél. A kézirat nyomtatásban sosem látott napvilágot. Első megjelent kötetét (Az Egy, 1986) néhány kritikusa kedvezőn fogadta (főként Csiki László
