Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)
74 készül, az országgyűlés előtti napon főbe lőtte magát. Politikai érzéke írói tehetséggel párosult, a köztudatban hiányosan elerjedt életművéért és eszméiért Illyés Gyula állt ki, de a páratlanul tisztán látó politikust mindmáig nem értékeljük eléggé. Figyeljünk föl nemzetiségpolitikájára: „Liberté, égalité, fraternité nem elég. A népek nemzetiségi életet akarnak élni.” Ez az igazi korszellem, Illyéssel mondva: ez a Haza a magasban. A történelemből is diplomázott Dobozi Eszter fontosnak tartotta, hogy Telekire a vers eszközével emlékeztessen: „csak így maradhat az, ami lenne, ami volna / tagadni már a hányszor odakínált megadásoknak / a tisztes és üdvös kompromisszumoknak érveit / csak így lehet / lőtt sebbel”. Legszívesebben egyénenként kérném a történelem tanáraitól: hallgassanak Illyés Gyulára, Dobozi Eszterre, tanítsák Teleki Lászlót. Mária mint a keresztényi áldás és kegyelem szent anyja, ugyancsak jelentős verseiben és versciklusaiban jelenik meg. A költő kevesellte a protestáns vallásgyakorlatban a szenvedők istápolójának szóló imákat, ugyancsak az őt megjelenítő faragott képeket, szobrokat. Kedvenc imádkozóhelye a kecskeméti arborétumban álló templom melletti „barlangszerű, apró kápolnában” álló Mária-szobor volt, ahol „lázas xéniák, fáradt margaréták / horgadnak csomókba, koszorúkba fojtva” a Boldogasszony kegyére vágyva, őrizve az isteni közbenjárására áhítozók keze nyomát (Tétova himnusz). További Mária-versek: Mária kertje, Az én üdvözlégy Máriám. Ez utóbbival kapcsolatban hadd valljam meg: különös jóérzés töltött el, amikor megvallotta, hogy nem ismeri a katolikus imádságot, s én taníthattam meg neki az Üdvöz légy, Mária szövegét. Barátnőjéhez írt, Kerengő című verse ( Áginak ajánlva) közvetve ugyancsak a Mária irgalmasságáról szóló versek csoportjába tartozik. A hitéből fakadt versei nem azt az ájtatos műkedvelőt mutatják, aki a művészetet a vallás szolgálólányának véli. A testi-lelki megpróbáltatások hívták életre műveit. A 20. század költészetében a már említett, pogány kultúrát megtartó, katolikus Nagy László, továbbá Pilinszky és Dsida Jenő mellett a református Ady, Jékely és a nem csak keresztényi (evangélikus), hanem legalább annyira buddhai szívű és észjárású Weöres Sándor volt legfőbb példaképe. Ő a legnagyobb titkok kérdéseire kérdezőknek valószínűleg az igen és nem buddhai formulával válaszol na. A buddhai vonzáskörbe tartozó, törzsi költészetet magas szinten tolmácsoló (véleményem szerint „nem vallásos, nem istenes, de hívő”) Tornai Józsefnek szóló episztola jelzi, hogy a neki is verset ajánló Dobozi Esztert is el-elfogta a kétely szenvedéseinek egy-egy mélypontján, de az alázat még mélyebb volt benne – egy határig. Nem írta le, de utolsó napjainak egyikén így fakadt ki: „a Jóistenre is haragszom, annyira fáj mindenem!” Valóban, lázadó volt, ha olykor ilyen megdöbbentően gyermekin is. Tornai József Eszternek is, nekem is barátom volt, heti rendszerességgel hosszan beszélgettünk, míg Pestre jártam, kávéházban, később, miután visz szavonultam Kecskemétre, már csak telefonon. A bámulatosan művelt költő
