Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)

71

Ha a Szenczi Molnár-idézet a régi magyar műköltészettől, akkor az Egy népdalra a folklórtól ihletett vers. Mottója: „Az hol én elmegyek, még az fák is sírnak...” A ritka szavakat is tartalmazó dalváltozat (csenkesz: perjefű-fajta), a Petőfit idéző kép („mögöttem nincs farkas, / fölöttem se holló”) irodalmunk mély hagyományából merít. Kodály befolyása ez, míg másutt Bartók tanítványaként szólal meg (Variáció Judit szólamára

, vö.: A kékszakállú herceg vára).

Az irodalom hatalmas értéktárából vett vonatkoztatásai nagyon sokfélék: utalásai a bibliától és a görög mitológia alakjaitól a modernekig, sokoldalúak és jellemzők Dobozi Eszterre. Művelődéstörténeti távlatokban látható, mennyire fontosak neki a maga üdvtörténetébe és kultúrájába emelt női alakok. Nem azért, mert a férfinemtől idegenkedik, hanem mert szükségesnek tartja, hogy bátorságot és erőt merítsen az évezredek során elhanyagolt (illetve egyoldalúan kezelt) női elementum példáiból. Eurüdikétől, Beatricétől a legújabbakig. Szakrális verseinek egyik érdekessége, hogy református létére számos esetben Mária Szent Asszonyhoz imádkozik, s két versében foglalkozik a Szent Kereszttel. A szeretet, a hit és a remény középponti jelentőségű számára, de a természeti és a tárgyi világ – az emberi alkotás alapformáival együtt – olyan bőséggel és emberi vonatkozásaiban oly sokoldalún van jelen ugyancsak, hogy folyamatosan olvasva verseit, egy percre sem tűnik merő hitbuzgalomnak, amit létrehoz. És az sem valószínű, hogy elméleti meggondolásból választotta a szenvedésesztétika néven nevezhető költői jelleget és elvet. Már első kötetében kifejezte együttérzését a szenvedőkkel, a megalázottakkal és megszomorítottakkal. Az emberi történelem tanította meg arra, hogy a jót és a gonoszt érzékenyen elválassza egymástól. A szenvedés fokozatait pedig a saját sorsából ismerte meg. Tizenhét éven keresztül kínozta a gyógyíthatatlan betegség, mielőtt végzett vele. Nem sokkal korábban mutatta ki a vizsgálat, hogy mellében kezdődő karcinóma jelent meg, amikor megtudta, hogy a 2004 őszén Kecskeméten tartózkodó marosvásárhelyi előadó- és színművészt, az egész magyarság művelődési viszonylatában nagy sikerű Illyés Kingát kórházba szállították, mert régebbi eredetű rákja váratlanul elhatalmasodott szervezetén. Egyik előadása alkalmával bemutatták egymásnak a költőt és a művésznőt, s a kölcsönös, mély rokonszenv okán Eszter még többször meglátogatta őt a rákosztályon. A Kecskeméten működő „Asszonyok a kultúráért” társaság Eszterhez fordult, hogy kérje föl a művésznőt egy versmondó est megtartására. A nagybeteg Illyés Kinga készséges örömmel vállalta a produkciót. A kijelölt művészeti előadóterem zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. Az előadóművészet nagyasszonya Szilágyi Domokos költeményeiből szerkesztett műsorával tartotta meg búcsúját a közönségtől, a színpadi pályától, és – ahogy hamarosan kiderült – az élettől. Eszter érzelmi életére megrendítőn hatott ez az ismeretség. A hősies önuralommal végigvitt művészi teljesítményre óhatatlanul úgy is tekintett, mint az előtte álló sors előképére.