Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Folytonos küzdelem a véges világgal (Lovász László Abel-díjas matematikussal beszélget Staar Gyula)
49 – Nyilván nem nagyon sokáig. Mert az ember nemcsak fárad, hanem felejt is. Nagyon lényeges, hogy emlékezzek arra, amit a matematika más területeiről ismerek, össze tudjam kapcsolni a kutatási területemmel. Legyen olyan ládánk, amibe segítségként belenyúlhatunk, onnan elő tudunk venni valamilyen ötletet, módszert, analógiát. – Köztudott, hogy neked van ilyen kincsesládád. Kollégád, Bárány Imre ezt így fogalmazta meg: „Rendkívüli képessége, hogy felismeri a rejtett összefüggéseket, hogy látszólag távoli területeket össze tud kapcsolni, hogy hidat épít a diszkrét és a folytonos matematika, illetve a matematika és az elméleti számítástudomány között.” – Igen, csak a feledékenység már kezd probléma lenni. Szóval, a kérdésedre a válaszom: nem tudom, meddig dolgozhat az ember. Remélem, időben észreveszem, amikor már nem megy, és akkor abbahagyom. – Ez rád jellemző, egyenes beszéd. Mint ahogyan a huszadik század szép kort megélt nagy matematikusa, André Weil is egyenes ember volt. A kilencvenes éveiben járva erről így nyilatkozott: „Amikor fiatal voltam, reméltem, hogy Riemann hipotézisét majd bebizonyítom. Amikor kicsit öregebb lettem, még reméltem, hogy a Riemann-hipotézis bizonyítását képes vagyok elolvasni és megérteni. Most megelégednék azzal, hogy megtudom, létezik ilyen bizonyítás.” – Természetesen minden fiatal matematikus szeretne olyasmit bebizonyítani, mint amilyen a Riemann-sejtés. Az én életemnek is voltak periódusai, amikor olyan problémán dolgoztam, amire utólag azt mondom, kár volt rá éveket szánni. Azt azonban mindig tudtam, hogy olyan feladatba fogni, mint a Riemann-sejtés bizonyítása, az kétesélyes vállalkozás. Az sem világos, hogy van-e rá esély. Túl nehéz a probléma. – Azért a nagyon nehéz problémák, miként eredményeid is bizonyítják, nem szoktak visszariasztani. – Amit erről mondhatok az, hogy amikor az eredményeimet elértem, mindig igyekeztem azt is megérteni, miért sikerült bebizonyítanom egy-egy sejtést, mitől működött a bizonyításom. Mi is történt valójában? Ez a vizsgálódás gyakran vezetett olyan gondolatokhoz, módszerekhez, amik a végén majdhogynem fontosabbak lettek, mint az eredeti probléma. Bizonyításaimat ilyen szemmel is mindig megvizsgáltam, igyekeztem továbbvinni. Legtöbb esetben sikerült is. Nem mindig, mert van olyan bizonyításom, amiről ma sem tudom megmondani, hogy mitől működött. – Szántó Piroska azt vallotta, hogy a folyamatos munkához, az alkotáshoz fegyelem, koncentráció, külső és belső rend szükséges. Arany János pedig Epilogus című versében kért
