Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Varga Zoltán írásának mellékleteként képkockák láthatók Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjéből
93 fia a főszereplőt és rajta keresztül a nézőt is az események sűrűjébe vezeti, a Dűne viszont végig fenntartja a kívülálló pozícióját a befogadó számára. Ám mindkét alkotás hanghasználatára érvényesek Mirjam Schaub találó és talányos szavai: „Míg a szemünk kutat és megles, a fülünk azt fürkészi, mi leshet meg minket. A fül a félelem szerve.”31 Absztrakt thriller A rendező úgy fogalmazott, „egyszerű dramaturgiájú rémtörténetet” társított az absztrakt képsorokhoz;32 ezáltal pedig a kísérleti-képzőművészeti mozgóképanya got megnyitotta a populáris mozi bizonyos műfajai, a thriller és a horror számára. Mindkét műfaj a feszültség, a félelem, a szorongás ábrázolásában és létrehozásában érdekelt, ám más arányokkal közelítenek hozzájuk (a thrillert inkább a feszültség, a horrort a félelem mozgatja), és legfőképpen más cselekvők töltik be a veszélyforrás, a károkozó, a gonosz szerepét: a thrillerben emberi ágensek, a horrorban – legalábbis annak legtisztább fantasztikus változataiban – hangsúlyosan nem emberi, hanem természetfeletti erők. Bizonyos értelemben a Dűne felfogható a két műfaj határmezsgyéjén álló alkotásnak, amelyben az üldözés, majd a vérontás hangjainak köszönhetően kontúrozottabbak ugyan a thriller felé húzó elemek – maga a rendező is „absztrakt thrillerként” szokott utalni művére –, ám nem hiányoznak belőle a horror felé mutató vonások sem, amennyiben a filmben ábrázolt természetnek valamiféle természetfeletti, ha úgy tetszik, metafizikai pusztító erőt (is) tulajdonítunk. (A Dűne nyitottsága, ha nem is bátorítja kifejezetten, de semmiképpen sem „tiltja meg” az utóbbi olvasat lehetőségét.) Az absztrakt thriller vagy horror különös, paradox kategóriája szükségszerűen felveti a David Lynch-filmekkel adódó rokonság kérdését. A posztmodern filmkultúra egyik meghatározó alakját jelentő – nem mellesleg képzőművészként is aktív – Lynch hatását Ulrich korábbi filmjében, a groteszk-abszurd Tulipán ban is felfedezni véltem.33 A Dűne további kapcsolódási pontokkal szolgál, s a legke vésbé sem azért, mert a Lynch-filmográfiában is találunk Dűne című filmet ( Dune , 1984), ehhez az Ulrich-animációnak semmi köze nincs.34 A Kék bársony hoz ( Blue Velvet, 1986) azonban annál több van, főként annak legendás nyitányához, amely ▼ 31 Idézi Elsaesser – Hagener: A film mint fül... 9. 32 Seres: Álomhoz rendelt rémtörténet. 33 Varga: A kecskeméti animációs film.. ., 333. 34 Ahogyan természetszerűleg a Frank Herbert-regény legújabb filmadaptációjához sincs. Miként Ulrich fogalmazott önironikusan: „Egyébként van Hollywooddal egy olyan megegyezésünk, hogy én nem próbálom meghódítani, cserébe ők sem teszik be a lábukat a kísérleti absztrakt filmek területére. Eddig tartják a szavukat, így nekem is muszáj.” Horváth: Tudják, hogy csak...
