Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Varga Zoltán írásának mellékleteként képkockák láthatók Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjéből
90 példákat veszünk – köztük a Dűné t –, inkább lehetünk figyelmesek arra, hogy a hagyományosan filmszerűnek tartott vágás (montázs) mellőzése voltaképpen azt szolgálja, hogy a képzőművészeti értelemben felfogott statikus, állóképi keret őrződjék meg az animáció számára.18 S a statikus képkereten belül – mint meg elevenedett festmény vagy grafika – kelhet életre valamennyi vonal és folt. Éppen ilyen megelevenedett képzőművészeti – tehát a legkevésbé sem színpadias – hatást kelt a magyar animációs film meghatározó egysnittes remekműve, Jankovics Marcell Sisyphus a (1974), amelyben a már-már kalligráfiává stilizált fekete vonalfi gura kezdi meg mitikus útját, fehér háttér előtt, a hegytetőre. A képtartalom ehhez képest telítettebb, de nem kevésbé érvényesül mozgásba hozott képzőművészeti alkotásként a Dűné ben is. 19 A fül és a félelem A kezdetleges hangsávot maga Ulrich készítette el; ám a lehetőség, hogy a végleges hangsávot korszerű technikai körülmények között, professzionális hangtervezővel együttműködve alakíthatta ki, szó szerint új dimenziókat nyitott meg a Dűne szá mára. A film megformálásának teljesen tudatosan vállalt koncepciója volt, hogy a hang szerepe sokkal jelentősebb legyen benne, mint az animációkban – vagy akár a legtöbb mozgókép esetében – ez általában tapasztalható. Ulrich Gábor kép és hang evidensnek vett hierarchiáját (tudniillik a képnek tulajdonított elsőbbséget és a hang másodlagosságát) megfordította – de legalábbis mindenképpen megkérdőjelezte – a Dűné ben. A filmteóriát – néhány gyakorló hangmérnököt, hangtervezőt leszámítva – sokáig kevéssé foglalkoztatta a hang, legfeljebb az általános filmesztétika szegmenseként, a film formanyelvi rendszerének elemeként méltatták figyelemre (és mindenekelőtt a filmzene kérdését tárgyalták mélyrehatóan); ma már számos kutató kifejezetten előnyben részesíti a filmhang vizsgálatát.20 Ez a kérdéskör nem csak az élőszereplős filmművészet esetében felettébb releváns, még inkább az – mert a képi világhoz hasonlóan teljesen konstruált elemekből építkezik a hang – az animációban. Mint korábbi írásomban vázoltam, az animációban – legalábbis a művészi célú egész estés alkotásokban és legfőképpen a szerzői rövidfilmekben – általában ▼ 18 Még tovább árnyalható ez a kérdés olyan egysnittes animációkkal, amelyekben bonyolult kameramozgások találhatók. A magyar animációból erre példa M. Tóth Géza Maestró ja (2005), amely azt mutatja, hogy az egysnittes „makrokompozíció” jól kombinálható a sokrétű kameramozgások „mikrokompozícióival”. 19 A Dűne képzőművészeti kiállításokon is megtalálta a bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnokban: 2021-ben a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon, 2022-ben a II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon részeként. 20 Lásd a filmes hangkutatás kortárs perspektíváiról az alábbi szöveget: Elsaesser, Thomas – Hagener, Malte: A film mint fül: hang és tér. Ford. Andorka György. Metropolis 2015/2. 8–21.
