Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 9. szám - Varga Zoltán írásának mellékleteként képkockák láthatók Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjéből

91 felértékelődik a zörejhasználat (és vele együtt a beszéd részleges vagy sokszor tel­jes mellőzése), s ez rendkívüli művészi potenciállal kecsegtet.21 Ebbe a vonulatba illik a Dűne is, ám radikalizmusa kivételessé teszi – a magyar animációtörténetben kétségkívül –, már csak ezért is megkerülhetetlen alkotás. Az előző alpontban körülírt látványvilághoz olyan hangkulissza társul, amely csak részleges kapcsolatba hozható a látottakkal – a füvet mozgató szél süvítése az egyetlen lényegi közvetlen, ok-okozati kapcsolat látvány és hang között –, leginkább a puszta képelemeken messzemenően „túlnövő”, önálló életet élő, saját univerzumot kreáló hangsávot hallhatunk. A képi redukcióval szembehelyezhető a hangsáv telítettsége, gazdagsága: Ulrich és a hangtervező (sound designer ) Chris Allan Tod száznál is több hangrétegből keverte ki mindazt, amit hallunk a Dűne befogadásakor. Ha igaz, amit a filmhang kapcsán Robin Beauchamp állít, misze­rint a hangtervezés „segíti a közönségnek, hogy a komplex látványt megfelelően érzékelje, és viszont, az egyszerűbb látványvilágot képes komplexebbé tenni”,22 akkor ez a Dűné ben különösképpen jól vizsgálható. Míg a képanyag a növényi ele ­mek már említett mintázatai alapján vezeti (bűvöli) a tekintetet, addig a hallást a legkülönbözőbb típusú zörejekből23 álló – leginkább természeti hangokból, de egy meghatározó részletben tagolatlan emberi hangokat (zihálást, hörgést, sikolyt) is magába olvasztó –, polifonikus akusztikus világ köti le. (A Dűne az első Ulrich­animáció, amely nem használ sem zenét, sem beszédet; kizárólag zörejekből építi fel a hangsávot.24 ) Ez a komplex hangkulissza pontosan arra készteti a közönséget, amit Beauchamp a képen kívüli világból származó hangok kapcsán említ: hogy „a fülével lásson”.25 Márpedig a Dűné ben olyan dolgokat „láthatunk” – fülünkön keresztül – a lelki szemeinkkel, amelyek alighanem jobb, ha a vizuális észlelés szá­mára nem is férhetők hozzá. A képen kívüli teret is érzékeltető hangkulissza ugyanis erős szorongást kelt, ez kezdettől fogva alapélménye a befogadónak: amit látunk, hiába „eseménytelen”, mert amit hallunk, az semmi jót nem ígér. A szorongáson túl hamar artikulálódik annak a balsejtelme, hogy valami szörnyű dolog van készülőben, ami – nem lehet kétségünk felőle – be fog következni. Ez párhuzamba állítható azzal az íveléssel, amelyet a Dűne vizuálisan ír le (a fentebb már részletezett folyamatok és változások révén); hasonlóképpen az akusztikus réteg és a narratív értelemben vett dramatur­▼ 21 Varga Zoltán: Beszéd helyett. A zörej kiemelt szerepe az animációs filmben. Apertúra 2011. ősz. https://www.apertura. hu/2011/osz/varga_beszed_helyett_a_zorej_kiemelt_szerepe_az_animacios_filmben/ (Utolsó letöltés: 2022.03.19.) 22 Beauchamp, Robin: Designing Sound for Animation . H.n., Elsevier, 2005, 18. 23 A hangsáv kialakításában használt zörejek tipológiájához lásd Fazakas Áron: Filmhanglexikon . Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2014. 96–98. 24 Korábbi műveiben Ulrich Gábor a zeneszerzés feladatát is ellátta, akárcsak Neuberger Gizella kitűnő animációjában, A zöldséglevesben (2011). 25 Beauchamp: Designing Sound... 22.

Next

/
Thumbnails
Contents