Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Varga Zoltán írásának mellékleteként képkockák láthatók Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjéből
87 képzőművészet pártfogói és a fantasztikus filmműfajok rajongói, számos meglepetést tartogat. Az alábbiakban arra vállalkozom, hogy a Dűne világában merüljek el; előbb képzőművészeti megformáltságára, majd a hanggal kapcsolatos különleges vonásaira, végül lehetséges műfaji olvasataira koncentrálok. Szélfútta füvek alakzatai Amit a kecskeméti képzőművész és animációsfilm-rendező, Ulrich Gábor több mint tíz évvel ezelőtt fogalmazott meg animációiról, miszerint azok átmenetet jelentenek film és képzőművészet között, ma is, a Dűné re is érvényes. 9 Az első animációs filmjével, az Idegen test tel nem sokkal az ezredforduló után (2002-ben) bemutatkozó Ulrich kezdettől fogva a magyar animáció igen tekintélyes – a kecskeméti animációs film számára pedig különösen becses – tradíciójának folytatását, a képzőművészeti jellegű animációs film művelését célozza.10 Az időközben eltelt két évtized során tucatnál is több egyedi filmet (szerzői animációs rövidfilmet) jegyző Ulrich11 mozgóképes életművének rendkívül jellegzetes, jól beazonosítható vonásai fedezhetők fel mindenekelőtt vizuálisan, de a filmekben megfogalmazódó kérdéseket illetően is – miközben a vizuális építkezésmódban, a hangnemben és az elbeszélő jelleggel való kapcsolatban jelentékeny változások és finomabb módosulások is tapasztalhatók.12 Az állandó elemek egy része a Dűné ben is megtalálható, ugyanakkor a film teljesen új, a korábbi Ulrich-animációkban egyáltalán nem látott vizuális világ megformálását avatta fel, s hanghasználatának az életműben ugyancsak előzménytelen módja révén is az alkotói eszköztár gyökeres megújulását jelenti. A korábbi Ulrich-animációknak – akárcsak a művész grafikai és szobrászati munkásságának – meghatározó kérdésköre a testi lét megjelenítése, különös tekintettel a test törékenységének és mulandóságának, végső soron a halál misztériumának fürkészésére. Mindez a szóban forgó animációkban vizuálisan meglehetősen markánsan manifesztálódik: a – talán leginkább ezzel a szóval lehet leírni – vergődő emberi test(ek) a legalapvetőbb képi elem(ek) az Ulrich-ikonográfiában. A vergődés láttatásából is következik, de tágabb értelemben is vehető – mint a képkompozíció egészét érintő jelenség –, hogy a filmek jelentős részét örvénylésszerűség ▼ 9 Rákász Judit: Mozgó képek – film és művészet között. Petőfi Népe , 2011. február 4. 14. 10 Lásd Varga Zoltán: A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések . Szeged: Pompeji, 2016. 191–232; Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film . Budapest: MMA Kiadó, 2019. 215–255. 11 A Dűne a tizennegyedik animáció a sorban. 12 Vö. Orosz Anna Ida: Animált danse macabre – Ulrich Gábor animációi. Prizma 2010/1. 84–87.; Varga: A kecskeméti animációs film. 241–249.
