Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Fischer Balázs festményei (A címlapon: A keretező műhelye)
82 Tér, kép. Fischer Balázs utóbbi négy évben készült alkotásai a vízió és a valóság határára vezetnek minket. Olyan technikailag leírható művek, melyek lényegét tekintve a leírhatatlanság küszöbén lévő létállapotra utalnak. Tájak, a maguk valójukban, terek az idő- és térnélküliségben. Gesztusok az életről. Fischer nem a látszatot keresi, hanem a lényeget. A megsejtetés különleges, egyben múlékony aktusát fejezik ki. Beljebb és beljebb. „Az üresség őre” – fogalmazott Jász Attila Fischer Balázsról, amikor megnyitotta a festőművész legutóbbi kecskeméti kiállítását 2014. május 22-én. Ez az üresség azonban nem az az üresség ami oly sok esetben giccsben, esztétizáló festékfoltokban, semmiről sem szóló, vagy önző magánmitológiát, egót építő vizuális látványban jelenik meg. Erről Jász Attila is szólt, s nemhiába nevezte a fischeri ürességet esszenciálisnak. Ez ugyanis olyan, mint a zene csendje, sőt egyes esetekben a csend zenéje. Ezért is érezhetjük e képek társaságában úgy magunkat, mint ahogy Schiff András a zenéről fogalmaz: „Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll. Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele.”2 Ennek parafrázisaként az esszenciális üresség őre a színek és formák közti térben képes kezdetbent , aztánt és pillanatnyi előfeltételt teremteni. Lehetőség. „Végül is ketten maradnak...” – juthat eszünkbe Hamvas Béla A bor filo zófiája című meghatározó művének máig sokakat megmozgató mondata. Fischer Balázs mintha hasonlóra törekedne. A látottat, a valót megfigyelve, a táj vagy épített környezet mögöttit keresve indul és indít különleges útra a festészet által. Nem elvonatkoztat, mint azt elsőre sokan gondolnák, sokkal inkább feltár. Nem leképez, hanem az ismerőst mutatja, de egészen más perspektívából, a lényegi felől. Mindezt nem öncélú térhatásokkal vagy a látvány átgondolásával teszi, sokkal inkább a belső út kivetítésével, annak részleges vagy teljességhez közeli megértésének igényével. És ez nem kevés. ▼ 2 Schiff András: A zene a csendből jön - Beszélgetések Martin Meyerrel, Esszék. Magvető Kiadó, Budapest, 2018. 7.
