Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után
61 Éveken keresztül egész napokat ebben a kőnyomdában töltöttünk. [...] Mindent megtaláltunk a nyomdában, ami a munkánkhoz kellett, kivéve a kőnyomó-festéket. Pestről hoztunk magunkkal. [...] Jó barátok voltunk, természetes volt, hogy segítettünk egymásnak, átadtuk tapasztalatainkat.” A műfaj különösen munkaigényes, nagy kitartást, hosszabb kísérletezést igényel, főképpen a sok hibalehetőség miatt. Révész Napsugár egyik litográfiája nyomtatása közben meghasadt a kő, s a műveletnél segédkező Buda Ferenc versének így lett a főhőse: Pukkan a kő mint a pisztoly elhasad három darabra száz apró szilánkja széthull Solvet saeculum in favilla.10 (Buda Ferenc: Egy széthasadt kőrajzra . Rajzolta Révész Napsugár, 1973) A Kecskeméten rendszeresen dolgozó grafikusok (Ábrahám Rafael, Bálványos Huba, Mizser Pál, Sáros András Miklós, Kondor Béla, Pásztor Gábor, Pető János, Révész Napsugár stb.) 1960-as évekbeli munkái létrejöttéhez a kecskeméti műhelylehetőség nagymértékben hozzájárult. A kecskeméti alkotótelep grafikai összképéhez a kőnyomdában készült litográfiák, litográfiasorozatok mellé kell sorolnunk ceruza- és szénrajzokat (Berki Viola, Kajári Gyula, László Gyula, Csohány Kálmán és mások művei), valamint Kondor Bélának megbízásra készült fametszetsorozatát Hemingway Öreg h alász és a tenger című művéhez, Csohány Kálmán bolgár ballada illusztrációit stb. A kecskeméti alkotóház működésének első bő évtizedében (1957–1968/69), az 1960-as években jöttek létre olyan munkák, kialakult olyan generációs (frissen végzett, fiatal művészek) és szellemi együttmunkálkodás (kőnyomda, kecskeméti litográfia-szabadiskola), amely bizonyos szempontból szellemi műhellyé és közösségivé avatta időlegesen az ottani, a művek egészéből mégiscsak összeadódó törekvéseket. „Volt arculata, határozott karaktere a hatvanas évek művésztelepének. Általában már a főiskoláról ismertük egymást, s itt a művésztelepen bontogattuk szárnyainkat, próbáltuk megtalálni önálló kifejezésmódunkat. Ebben segítettük egymást, nap mint nap megvitattuk egymás dolgait.” Az 1970-es évektől lassan-lassan változott, módosult az alkotótelep jellege, a beutaltak életkor szerinti megoszlása is. Megszűnt a fiatal művészek, a pályakez▼ 10 A verskezdő sorral egybeolvasva az utolsó sort: Dies irae dies illa/Solvet saeculum in favilla: a harag napja, az a bizonyos nap, mely a világot hamuvá teszi, az utolsó ítélet napja (a középkori himnusz kezdő szavai).
