Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után
59 szellemiségéhez. Az egyéni életműveket, az oeuvre-öket gyarapítják, gazdagítják a Kecskeméten alkotott munkák. Műfajilag és rendeltetésük szerint (megbízásosak: köztériek, középületekbe kerülők, illusztrációk) talán mégis lehetséges műcsoportokba elkülöníteni a munkákat. 1957–60 között a festők és grafikusok nagyobb aránya mellett szobrászok és textilművészek is rendszeresen jelen voltak Kecskeméten. Ez utóbbiak elsősorban Ferenczy Noémi-tanítványok lévén (Prepelicza Katalin, Pintér Éva, Nagy Gy. Margit, Kordováner János, Tarján Hedvig, Széchenyi Lenke) szinte az ő mesteriskoláját folytatták (Ferenczy Noémi meg is látogatta volt tanítványait Kecskeméten). A Ferenczy Noémi-növendékek, az ő készülő munkáik több mint fél évszázad távolságából rímelnek a kecskeméti szőnyegszövő 1909–1912 közötti törekvéseire, óhatatlanul arra is emlékeztetnek. A beutalásos rendszerben működő alkotóházban több száz művész megfordulhatott a megnyitástól eltelt évtizedekben. Műteremhiány, pihenés, nyaralás, megbízásos munka teljesítése, kiállításra (egyénire, kollektívre, itthonira, külföldire készülés), a Derkovits-ösztöndíj elnyerése szerepelhet a beutalások motiváció listáján. Olyan eseteket is ismerünk, hogy kvalitásos művész – műterme nem lévén – a kecskeméti beutalásai idején valósítja meg egész éves műálmait, régen megtervezett, hosszabb ideig formálódó kompozícióit. A Kecskeméti alkotóház 10 jól felszerelt műterme (két-két szobrász- és grafikai, hat festőműterem) megfelelő munkakörülményeket, munkalehetőséget biztosít. A Kecskeméti Művésztelep vendégkönyve 1959–1976 bejegyzései, aláírásai nagyrészt rögzítették az ott megfordult művészek nevét, az ott-tartózkodásuk idejét, és ebben olvashatók a gyakorta hálás, a zavartalan munkafeltételeket, a jó ellátást megköszönő sorokat. Pl. „Nagy örömmel dolgoznánk itt a kitűnő és szép környezetben Schaár Erzsébet Vilt Tibor” (1960. június 14–december); „Sok köszönetet mondok a figyelmességért és szeretetteljes gondoskodásért, amiben a Kecskeméti Művésztelepen részesítettek Csohány Kálmán” (1961. január 30.). A zavartalan munkakörülmények, a jól fölszerelt műtermek és a jó színvonalú ellátás biztosítása a Művészeti Alapnak, most a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak, a művésztelep vezetőjének (1957–76-ig Szentiványi István, 1977. január 15-től Fekete László, 2009. április 23-tól Király Krisztina) a napi feladata. Az ő szervező, szellemi-összetartó munkájuk, a város-alkotóotthon távolság állandó egymáshoz közelítésének, kiküszöbölésének akarása, folyamatosan élő kontaktus megteremtése. A műkerti alkotóházban dolgozó művészek bekapcsolása Kecskemét szellemi, kulturális életébe, illetve a város kivitele, megjelenítése az alkotóotthon, az éppen ott dolgozók hétköznapjaiban – évtizedek óta valós, prolongálódó konfliktusok, illetve mindig újra és újra megoldandó feladatok. Már a Kecskeméti Művésztelep megalapítása után nem sokkal felmerült a Műkert távolsága a városcentrumtól, az iskoláktól – s így a programokba való
