Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után
58 Kecskeméten elsőként megrendezett Képzőművészeti Hónap7 (1959. november– december) gazdag tárlatkínálata, amely a múlt, a tradíciók és a jelenbéli művészetek összekapcsolását tűzte ki célul. Pogány Ödön Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója erre nyomatékosan föl is hívta az alkotók figyelmét: „Megható, de súlyos örökség az alföldieké. Ember legyen a talpán, aki méltó akar lenni remekeihez. Pedig a szocialista művészet mai kialakítóinak nem szabadna alább adniuk, legalábbis ami a nép szeretetét, a haza üdvét, a kommunista jövendőt illeti.”8 A Katona József Múzeum kiállítását bemutatták az Ernst Múzeumban is (1959. január), ahol negyven évvel korábban, 1919 őszén a kecskeméti művésztelep első korszakát lezáró kiállítást is megrendezték. Ha a művek egy részében megjelenő témákat (gyümölcs, szőlődombok, almaszedő lány, tavaszi kert, kaszás, kecskeméti piac, gyümölcsszedők, szüret, tél az Alföldön, alföldi táj, szántás, beszélgetők, szőlőmunkások, kecskeméti lóvásár, tanya stb.) vizsgáljuk, akkor bizony van egyfajta témaazonosság még az Iványi-féle, nemcsak a Révész-korszakhoz visszarímelően. De más a művek festészettörténeti, magyar művészettörténeti elhelyezkedése az 1950-es évek derekán, s egészen más volt az 1910-es vagy az 1920-as, 1930-as években. A téma azonossága, a tematika hasonlósága, a szüzsé közelisége még nem jelent szemléleti, netán stílusbéli rokonságot, egyöntetűséget. Azt természetesnek vehetjük, hogy a közvetlen környezet jellemző táj- és növényzetformái, a mezőváros városképi részletei s az ott élő tanyasi és városi emberek valamilyen módon megjelennek a Kecskeméten született művek egy részében. De az 1950-es évek legvégétől készülő, ott létrejövő műalkotások között nincs szellemi kapcsolat, nincs stílusközösség, nincs meg a rokon törekvések közös nevezője. Egyéni utak, egyéni törekvések (esetleg egyéni mitológiák) vannak egymás mellett és időbeli egymásutániságban. Nincs olyan összetartó, kohéziós erő, mint volt Iványi-Grünwald vagy Révész korrektúrája, a tanítás során átplántált technikai tudás és művészetszemlélet. Kecskemétre nem tanulni, hanem dolgozni, műveket létrehozni járnak a művészek 1957 óta. Törekvéseik nem kapcsolódnak közös mederbe, nem adódnak össze egymást erősítő közös törekvésekké, stílusirányzattá. Művészek egymás melletti monológjai. A földolgozott motívumok azonossága is külsődleges, nem belső, a művek alapkarakterét érintő, lényegi összetevő. A Kecskeméten készült munkák a művészek életművében egy-egy évgyűrű-szeletet alkotnak, jellemeznek. Sokkal inkább tartoznak elsődlegesen a kortársi magyar művészet összességéhez, teljeskörűségéhez, összképéhez, mint a Kecskeméti Művésztelep tovább éltetett (föltámasztott vagy újonnan kialakított) ▼ 7 Kiállításai: A Kecskeméti Művésztelep múltja, Fényes Adolf Emlékkiállítása, Kecskeméti Műgyűjtők Kiállítása, Mai Magyar Művészek, Magyar Iparművészek, Bács-Kiskun Megyei Képzőművészek Kiállítása. 8 Pogány Ö. Gábor: Gondolatok a művészetről . Petőfi Népe, 1959. november 29.
