Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után
54 intézményről, s azt eladta/átadta a Képzőművészeti Alapnak.3 Annak az országos művészszervezetnek, amely az 50-es évek elején a képzőművészek és iparművészek szakmai szervezeteként jött létre; művé szeti és szociális (nyugdíj, szociális segély stb.), valamint művészetközvetítői és egzisztenciális problé máik megoldását egyaránt magára vállalta. Ebbe a kollektívát, a művészek közösségét kiszolgáló, szolgálni akaró feladatellátásba szervesen illeszkedett azon törekvés, hogy műtermeket, művésztelepeket, alkotóházakat, alkotóotthonokat (Sárospatak,4 Zsennye, Nagymaros, Hódmezővásárhely, Mártély, Hédervár) biztosítsanak elsősorban olyan művészeknek, akiknek nincs önálló, s a folyamatos alkotó munkához, egyegy megbízás teljesítéséhez megfelelő műhelye, műterme. A második világháború utáni műteremhiány s a főiskolákat (Magyar Képzőművészeti Főiskola, Magyar Iparművészeti Főiskola) frissen elhagyó, nagyszámú pályakezdő művész folyamatosan növekvő műteremigényének találkozása a művésztelepek, alkotóhá zak létesülésének legfőbb indoka, motiválója. A központi műterembérház – a Művészeti Alap alkotóházává válva – a helyi, városi és megyei érdekkörből belekerült az országos képzőművészeti vérkeringésbe. Ilyen értelemben pozitív a változás, hiszen az épület végleges leromlása, elpusztulása helyett helyreállítás, megőrzés következett, így folyamatos lehetőséget teremtve művészi munkára. A Kecskeméti Művésztelep5 történeti – nyugodtan mondhatjuk: történelmi vákuumában (1945–1957) is voltak olyan kiállítások Kecskeméten, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódtak a művésztelephez. Ez utóbbi csoportba tartozik a Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete Kecskeméti Csoportjának 1948. évi Nyári Tárlata. Ezen több volt művésztelepi művész, Ré vész-tanítvány (Gaál Dezső, Harczi István, Kiss János, Kiss J. Zoltán, Mátis Kálmán) és Harczi István két növendéke (Bozsó János, Király László) is szerepelt. Gaál Dezső, a Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete Kecskeméti Csoportjának elnöke a katalógusban mindegyik művésznél jelzi, hogy a Kecskeméti Mű vésztelepen sze rezte szakképzettségét, hogy Révész mester tanítványa volt. Bevezetőjében röviden megrajzolja azt a szellemi-művészi kötődést, ami nem más, mint a Révész-korszak továbbvitelére tett kísérlet. [...] „Csaknem kivétel nélkül a meggondolt s higgadt naturalizmus követői vagyunk. Célunk inkább a közönség nevelése, igényeinek a kielégítése, mintsem olyan „izmus”-ok követése, amelyek távol állnak tőlünk. [...] Képzőművészetünk a maga nyelvén (formanyelv) a magyar lélek, a magyar táj, s a magyar érzésvilág kifejezője.” ▼ 3 Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből. Levéltári füzetek, Bács-Kiskun megye IX. Kecskemét, 1993. 131–136., 4 Vámos Katalin: „Volt egyszer egy Alkotóház 1947–1959”. A sárospataki Alkotó Otthon 1947-től 1952-ig terjedő időszaka. In: A 800 éves város, Patak. Szerk.: Tamás Edit. Sárospatak, 2004. 233–281. 5 Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep (1909–1944) . Corvina Kiadó, Bp., 2011.
