Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után
53 Sümegi György A Kecskeméti Művésztelep alkotóházának története 1957 után A Kecskeméti Művésztelep művészettörténeti helyszíne kettévált, kétfunkciójú lett, vagyis az eredeti állapothoz (1912–19) képest gyökeresen megváltozott. A művészvillák már nem a művésztelep szervezeti keretében vannak (az 1944-ben megszűnt), hanem szabad beutalásos rendszerben, zömében városi, megyei illetőségű művészeknek adnak otthont. A központi műterembérház a Kecskeméti Művésztelep azon része, ahol az eredetihez leginkább hasonló körülmények között zajlik a művészi munka. Noha az épület státusa jogilag gyökeresen megváltozott: tulajdonost váltott, városi tulajdonból egyesületi tulajdonná vált. A Képzőművészeti Alap 1968-ban egyesült a Zenei és az Irodalmi Alappal – így jött létre a Magyar Népköztársaság Művé szeti Alapja. Ez később – 1983 – költségvetési intézményből alapítvánnyá – Magyar Alkotóművészeti Alapítvány –, majd Magyar Alkotóművészeti Közalapítvánnyá (1994) alakult. A Kecskeméti Művésztelep műterembérháza elhagyatott volt évekig a második világháború után; jelentős háborús sérülés (bombatalálat érte) nyomát viselte magán.1 Kecskemét városa sem közvetlenül a háború utáni újjáépítés idején, 2 sem az 1950-es években nem tudott (s talán nem is akart) áldozni az épület fölújítására. De nem akarta az enyészetnek, az elhagyatottságból következő lassú, de biztos végleges pusztulásnak sem átengedni (a Festőiskola az erős háborús sérülések miatt úgyis menthetetlen volt, lebontották). Olyan kompromisszumot kerestek, amely legalább az épület megtartását, rendbeté telét tartalmazza – akár tulajdonjog átru házása árán is. „A Kecskeméti Művésztelep helyreállításá nak gondolata állandóan előtérben áll. Remélhető, hogy erre az ötéves terv során lehetőség nyílik” – így fogalmaztak egy prospektusban, 1955-ben, az ötéves tervek idején. Megfeledkezni nem akartak sem a művésztelepről, sem az alkotókról, mert hiszen a „művészek alkotóképességük teljes erejével, legjobb tudásuk szerint segítik elő a szocializmus megvalósulását”. A döntés a kor valóságát, a művészet és mű vészek társadalmi helyzetét is figyelembe vette akkor, amikor lemondott egy városi tulajdonú ▼ 1 Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep épületei . In: Művészek és műtermek . Szerk.: Hadik András és Radványi Orsolya. Ernst Múzeum, Bp., 2002. 164–169. 2 A művésztelep háború utáni állapotfölméréséről, a hasznosítási tervekről lásd: Képzőművészeti élet a felszabadulás után . A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium képzőművészeti iratanyaga 1945–1949. I. Művésztelepek és képzőművészeti szabadiskolák. Az anyagot gyűjtötte, rendezte, jegyzetelte Kiss Dezső. Szerk.: Németh Lajos. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Forráskiadványai II. Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Propaganda Osztálya, Bp., 1965.
