Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Lengyel András: Szegedi egyetemi könyvtári éveimről (Lapok egy önéletrajzból I.)
52 nem lettem föltétlen híve. Mérei más volt, én mint egyetemen belüli régi ellenfelének, Karácsonyi Bélának a „kádere” kerültem eléje, de – javára legyen mondva – nem bántott. Többszörös előítélettel közelítettem feléje (Nagy Pista is, Karácsonyi is inkább kritikai hajlandóságomat táplálta), de be kellett látnom, okos ember volt. Megéreztem formátumát, jóllehet politikai megalkuvásai, karrierszempontjai akkorra már deformálták. Érdekes módon, számomra váratlanul, „témát” is ajánlott, s bár ezzel nem éltem, nem haragudott meg, nem rúgott utánam. Ma, amikor mindenki hallgat róla, bennem inkább az él róla, hogy más körülmények közt alighanem tehetségéhez méltóbb pályát futhatott volna be. A tehetség, az „okosság”, ha nem bontakoztatják is ki, vagy pláne deformálják, olyan adottság, amely bennem mindig respektust ébreszt. Alapformátumát tekintve a szegedi egyetem (akkori) történészei közül mindenképpen ő volt a legkomolyabban veendő. Egészében ez a hároméves póttanulás nem befolyásolt különösebben. Néhány személyes kapcsolatot adott, s mindenekelőtt „papírt”, de nem többet. Az egyetem igazi hozadéka számomra nem a formális, intézményes képzés kereteiben mutatkozott meg. Ez lényegében csak szükséges kitérő volt, egy feladat, amelyet teljesítenem kellett, s amely időt vett el tőlem, de kevés ösztönzést jelentett. (Folytatjuk)
