Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.
44 A szocialista realizmust meghatározó tétel rendkívül egyszerű. Zsdanov elvtárs fogalmazása szerint olyan művészeti irányzat, amely a szocialista fejlődés elősegítését célozza, annak szolgálatában áll. 1956 év folyamán Lengyelországban, hazánkban és a Német Demokratikus Köztársaságban a szocialista realizmus nem egyenlő módszerrel fejlődött ki. Cél az, hogy a művészek versenyben mutassák be alkotásaikat a többi alkotásokkal. A szocialista realizmussal szemben elfoglalt álláspont szempontjából másként kell értékelni a költő, a tanár és a művész munkáját. A művész a témáját választja a szocializmust építő területről. A tanárnak a terv szerint kell állást foglalnia. Ha a művész a szocialista realizmust nem veszi figyelembe, mint alkotót el kell marasztalni. A tanárnak a haladó hagyományokra kell támaszkodnia. A szocialista realizmust a többi irányzattal együtt kell ismertetnie. A szocialista realizmus léte vagy nem léte körül folyik a vita, másrészt pedig a szocialista realizmus kérdésén belül vannak nézeteltérések. Szocialista realizmus van, léte fennáll. A kérdés más irányzatok létjogosultsága körül forog. 1956 év folyamán voltak olyan próbálkozások, amelyek megkísérelték a szocialista realizmus létezését kétségbe vonni. Ez az irányzat az Irodalmi Újságban látott napvilágot. Ügyészi kérdésre: Élőszóval is hangzottak el olyan vélemények, amelyek kétségbe vonták a szocialista realizmust. A vádlott védőjének kérdésére: 1952-ben ismertem meg Orosz Lászlót egy tanfolyam során. Haladó magatartást tanúsított. A leghaladóbbak közé tartozott. Egy évvel ezelőtt jártam Kecskeméten és az 1956 év során felmerült pedagógiai problémákról beszélgettünk vele. A kecskeméti viszonyokról érdeklődtem. Nem tett említést arról, ami a vádiratban szerepel. Fejlődését figyelemmel kísértem. Említést tett arról, hogy a Kiskunság irodalmi folyóirat szerkesztőségében aktívan részt vesz. Az volt a benyomásom, hogy Orosz László dolgozni akar. Osztályában egyetlen diák sem akadt, aki az orosz nyelvet nem akarta volna tanulni. Vádlott észrevétele: Madarász tanú szóvá tette, hogy a szocialista realizmus kapcsán szóba került a Csendes Don című regény értékelése. Ebben a műben nincsenek pozitív hősök, ami a szocialista realizmus alapja. Viszont a kritikai realizmus alapján keletkezett műveknek lehetnek, azokban találhatók pozitív hősök. Az első gimnáziumban Aczél Tamás „Szabadság árnyékában” című költeményét tanítottuk. Ami szerintem nem volt helyes. ( Aczél műve nem költemény, hanem regény. Az Irodalomtörténet 1956. febru ári számában jelent meg a vádlott recenziója a középiskolák számára kiadott Magyar Irodalmi Olvasókönyvről. Kifogásolja benne A szabadság árnyékában beválogatását, és feltűnő a többi szocialista realista típusú mű iránti mérsékelt lelkesedés is.) Tanú: A vádlottnak igaza van. Aczél Tamás művének tanítása hiba volt. Tisztában vagyunk vele, hogy Aczél Tamás hogyan visszaélt a népi demokrácia bizalmával. Ami a szocialista realizmus belső ügyét illeti merev meghatározásokhoz csatlakoztunk, amit a vádlott, mint lelkiismeretes tanár joggal felvetett. Részletkérdések javításával foglalkozott, amit egyesek a szerencsétlen helyzetben a vádlott részéről megnyilvánuló támadásnak vettek. Beszólított: Tóth Ferenc 46 éves nagyhalászi születésű kecskeméti lakos, Országos Nevelőintézet igazgatója, érdektelen tanú, törvényes figyelmeztetés után a következőket adja elő: 1952. augusztus elsején kerültem Kecskemétre, mint a Megyei Tanács Vb. Oktatási osztályának vezetője. Ettől az időponttól kezdve ismerem a vádlottat. A magyar szakos szakfelügyelő véleménye szerint a legkiválóbb képzettségű tanárok közé tartozott. Nincs tudomásom arról, hogy tanári teendőin kívül külön irodalmi munkásságot fejtett volna ki. 1956. október 2-án irodalmi vonatkozású előadás volt a TTIT-ben. Ezen részt vett Csóri költő és Sántha író. A vendégek műveikből olvastak fel. Ezt követően vita volt, amelyet
