Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.
45 Orosz László vádlott, mint az ankét elnöke vezetett. Ezen az ankéton sokan vettek részt, tanárok, pedagógusok, tanácsi vezetők. Számukra nem emlékszem. Egyik hallgató felvetette a szocialista realizmus és a kritikai realizmus közötti eltérést. Csóri Sándor költő adott választ, amelyben tagadta a szocialista realizmust, egyébként megjegyezte, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban nyilatkozzon Dr. Orosz László, mint szakember. Orosz felszólalásában kifejtette, hogy ebben a kérdésben állást foglalni kényes dolog, mert a múltban tanítottunk olyasmit, ami most nem állja meg a helyét. Ennek valódiságában nem hittünk. Ennek kapcsán utalt a híres biológiai vitára. (A szovjet áltudomány Lenin- és Sztálin-díjjal dekorált nagyjait, a genetika helyett a micsurini hibridizációt hirdető Liszenkót és az élő sejtek spontán keletkezését „felfedező” Lepesinszkáját 1956-ban már Magyarországon is kezdték kritizálni. – O. I.) Mindenesetre felszólalása nem volt szerencsésen megfogalmazva. Vádlott védőjének kérdésére: Orosz László felszólalása az irodalmi ankéton nem fokozta a feszültséget. Beszólított: Gila János 29 éves gátéri születésű kecskeméti lakos, népművelési előadó a megyei tanácsnál, érdektelen tanú, törvényes figyelmeztetés után a következőket adja elő: 1953 óta ismerem a vádlottat, aki tanárom volt, magyart tanított. Nem volt tudomásom arról, hogy orosz nyelvet is tanított volna. 1956 októberében a TTIT-ben megtartott irodalmi ankéton részt vettem. Felszólalások során a szocialista realizmus problémáival kapcsolatban kérdést intéztem a jelenlevő pesti írókhoz. Feltett kérdésemre Sántha Ferenc válaszolva egy orosz íróbarátjának a véleményét mondta el. A szocialista realizmusról bírálólag nyilatkozott. Nem emlékszem, hogy az irányzatot elismerte, vagy tagadta volna. Dr. Orosz László is szólásra emelkedett és elmondta, hogy a szocialista realizmust nem így tanította, megjegyezve, hogy a tematika szerint történt a tanítás. Nem mondta azt, hogy a szocialista realizmus tanítását rákényszerítették. Ez alkalommal a vádlott is kritikával illetett szocialista realista műveket. Védő: Ismertetés végett az iratokhoz becsatolja a V/1 – V/13. sz. alatti iratokat, valamint a vádlott munkásságáról szóló különböző újságokban, folyóiratokban megjelent irodalomtörténeti és irodalmi vonatkozású cikkeit, tudományos értekezéseit, továbbá a Magyar Tudományos Akadémiának a vádlott munkásságával kapcsolatos nyilatkozatát. (A becsatolt iratok közt az utolsó egy orvosi igazolás arról, hogy a vádlott István utónevű fia beteg.) Nagyon komoly betegségem nem lehetett, mert ott voltam a nyilvánosnak meghirdetett, de megkezdése után azonnal zárttá nyilvánított tárgyaláson. A folyosón ácsorogtunk anyuval, s szinte nyárias napsütésre emlékszem. Pedig a reggeli Népszabadság mást jósolt március 18-ára: „változó felhőzet, néhány helyen kisebb havazás. Mérsékelt szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 2–5 fok között.” A tanúvallomások szerint Csoóri Sándor verseiből, Sánta Ferenc pedig novelláiból olvasott föl, arról azonban nem szól a fáma, mely műveiket választották. Irodalmár körökben Csoóri 1953-as Röpirat című, az Irodalmi Újság ban megjelent verse meglehetősen ismert lehetett, s talán az is köztudott volt, amit én csak Ungvári Tamás visszaemlékezéséből ismerek, hogy először a Király István és Szabolcsi Miklós által főszerkesztett Csillag nak adta, ahonnan épp Ungvári dolga volt, hogy kicenzúrázza. Bizonyára a Röpirat miatt esett Csoórira a választás. Előttem van Felröppen a madár című kötete – az apámnak szóló dedi kációban megörökítve a kecskeméti vitaest dátuma –, s benne a nevezetes költemény. Mai szemmel nézvést túl didaktikusra sikerült, a publicisztika határán egyensúlyozó, önváddal elegy panaszvers, amelyet két hittévő vallomásos záró versszak föl is old. Négy sort azért ideteszek, amelyek „ütősek” lehettek a helyszínen. „Nem hittem el, hogy élhet itt
