Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
147 Kostka László 1918. február 20-án hunyt el. Február 23-án temették. Ő és családtagjai az izsáki alsóvárosi katolikus temetőben álló Kostka-kápolna alkápolnájának kriptáiban nyugszanak. Utolsó, 1918. február 8-án készült írása (Filloxeravédekezés indirekt úton) a Borászati Lapok 1918. február 17-ei számában (halálát megelőzően három nappal) jelent meg. Apja halála után ifj. Kostka László vette át a birtokot, s irányította 1949-ig, amikor is államosították, majd 1952-ben az Izsáki Állami Gazdaság tulajdonába került. Vélhetőleg kevesen tudják, hogy Kostka László szőlészeti munkássága mellett lepkészettel és madármegfigyeléssel is behatóan foglalkozott. Izsáki évei alatt több szakcikke is megjelent a Rovartani Lapok ban, valamint a Magyar Ornitológiai Központ Aquila című szakfolyóiratában. Kostka Lászlót a s árfehér eredményes termesztését szolgáló munkássága elismeréseként Izsák képviselő-testülete 1994-ben posztumusz „Izsák Díszpolgára” kitüntetésben részesítette. Szőlőművelési albuma megjelenésének cen tenáriumán, 2013-ban az Izsáki Hírek Kiskönyvtára sorozatban, műve reprint kiadásával tisztelegtek emléke előtt. A kiadványt egyebek mellett a következő gondolatokkal ajánlották az olvasók figyelmébe „Az eredeti kiadvány a múlt század első harmadában, a helyi szőlészet, szőlőkultúra felívelésének időszakában látott napvilágot. E felívelés nem kis részben az album szerzőjének, Kostka László izsáki gyógyszerésznek, kiváló szőlőtermesztőnek volt köszönhető. (...) E kis mű, a ma termelői számára is tanulságosan mutatja be, hogy száz esztendővel ezelőtt egy elhivatott ember miként művelte szőlőjét Izsákon úgy, hogy Sárfehér-tábláján holdankénti több mint 200 mázsás átlagtermést ért el. De érdekes olvasni a száz év előtti, s általa kifejlesztett növényvédelmi technológiákról is.” Kostka László munkásságának további elismeréseként 2021 nyarán emléktáblát helyeznek el volt birtokán, a Kostka-telepen álló egyik épület falán, melyet Izsák Város Önkormányzata, a Royalsekt Zrt., a Gedeon Birtok Kft., valamint a kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központ állíttat. A sárfehér újkori története A sárfehér történetének sikerszakaszai után jöttek kevésbé sikeres időszakok is. Voltak idők, amikor további termesztésre alkalmatlan, megszüntetendő fajtának minősítették, ám az izsákiak ragaszkodásának köszönhetően mégis fennmaradt. 1972-ben az Izsáki Állami Gazdaságban megkezdődött a pezsgőgyártás, amely újabb felívelést jelentett a helyi szőlő történetében. Mindezzel együtt azonban az is látszott, hogy a nagyüzemi termelésre való áttérés után fokozatosan csökkent a szőlőtermesztésben, egyáltalán a mezőgazdaságban dolgozók létszáma. Míg korábban jövedelemkiegészítésként az iparosok, tisztviselők, pedagógusok is műveltek egy-két hold szőlőt, addig a kollektivizálásokat követően a főállású termelők száma is csökkent. A fiatal korosztály nem látott perspektívát a közös gazdálkodásban, így többségükben inkább az iparban helyezkedtek el, ami komoly elvándorlást hozott.
