Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
148 Az 1980-as évekre az állami gazdaság és a téesz vezetése is belátta, hogy a komoly kézi munkát igénylő szőlőművelés jövője veszélybe került, ezért változtatni kell a gazdálkodási struktúrán. Bevezették a szakcsoportos rendszert, amelynek keretében az arra vállalkozók maguk ültethettek szőlőt a nagyüzemektől 25 évre bérelt területeken. A termés egésze a termelőé lett, csupán annyi megkötés volt, hogy a földet biztosító nagyüzem számára kellett a megtermelt szőlőt értékesíteni. A fent jelzett problémák valójában már jóval korábban is gondot okoztak. Az Izsáki Községi Tanács 1967. július 6-ai ülésének egyik napirendi pontjában a község állattenyésztési, valamint szőlő- és gyümölcstermesztési helyzetéről tárgyaltak. Az akkor Fodor Sándor vb-titkár által megfogalmazottakból jól látszik, hogy a téeszek megalakulása után alig hat évvel már csökkent a szőlőterületek nagysága, valamint a s árfehér szakemberek általi megítélése és a valóság között is igen nagy szakadék tátongott: „Ismét szóba került az izsáki s árfehér szőlő termesztésének helyzete és várható jövője. Illetékes felsőbb szervek véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban több év óta nagyon borúlátó. Ugyanezen szerveknek a részéről érthetetlen az az intézkedés, hogyha tényleg így van a sárfehér szőlő körül a helyzet, akkor miért engedik telepíteni évente milliószámra. A sárfehérbor iránt is megfelelő a kereslet, hiszen jelenleg a borpincénél marokkói és algíri borok vannak tárolva, az exportra elszállított sárfehérbor helyén. Visszatérve a sárfehér szőlőre, a helyzet az, hogy az újtelepítéseknél, felújításoknál általunk telepített csemegeszőlőkkel fel kell majd vennünk a versenyt a déli országok csemegeszőlőivel, mert ezek érési ideje szinte egybeesik a déli országokéval és így nekünk nehéz lesz nyerni a nemzetközi piacon. A sárfehér némiképp elmarad e csemegeszőlők mögött, de olyan időben érik, amikor nincs konkurenciája és nyugaton is keresett szőlő. A telepítéseket illetően szükséges lenne egy az egész községet átfogó felmérés alapján olyan telepítési tervet készíteni, amely megjelölné a telepítendő területeket, a ráfordítható talajforgatási munkát és a telepítésre legalkalmasabbnak látszó szőlő vagy gyümölcsfajtát. Ez a terv megjelölné a felújításokat és intézkedne ezeknek további művelésének mikéntjéről. A tsz-ek 6 éve gazdálkodnak és sajnos a szőlőterületek nagyságának alakulása területén változatlanul visszafejlődés van, nem előrehaladás. Igaz, hogy nagyon fontos az állattenyésztés, de azért elsődleges kérdés a község profilját képező szőlő-gyümölcskultúrának az újból való felvirágoztatása. Ez a kérdés hozzáállás kérdése a tsz-ek részéről, mert a megfelelő adottságok megvannak.” A fentiek tükrében talán érdekes az a tanács vb-nek készült beszámoló, amelyet Csanda László, a MÉK helyi felvásárlótelepének vezetője készített, s amelyből kiderül, hogy 1966-ban 40 072 mázsa s árfehért vettek át és szállítottak el Izsákról étkezési szőlőként. A beszámolóból az is kiderül, hogy burgonyából 288, téli almából 1320, kajszibarackból 1303, szilvából 326, meggyből 832, őszibarackból 121, görögdinnyéből 210, sárgadinnyéből 106, egyéb gyümölcsökből 872 mázsát vásároltak fel. Összesen 45 450 mázsa gyümölcsöt szállítottak el az évben Izsákról, amiből 40 ezer mázsa sárfehér volt. A beszámoló készítője megjegyzi, hogy az az év nem is volt igazán kedvező a termelés szempontjából, mert hűvös, esős időszak volt. A következő adatok azt mutatják, hogy a korábban meghatározó helyi szőlőtermesztés milyen drámai helyzetbe került az 1960–61-ben történt téeszesítés
