Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
146 módszerét. Idézet a füzet bevezetőjéből: ,,A közérdeknek vélek szolgálatot tenni, midőn ezt az albumot az illetékes magyar közönség elé bocsájtom. Szőlőművelésem újirányú, a gyakorlatból merített tapasztalataimból ered. Nemcsak arra törekedtem, hogy bő termést érjek el, hanem arra is, hogy egyszerűsítsem a szőlőművelési eljárást, illetve munkaszakokat és ezáltal olcsóbbá tegyem a művelést. Ezt sikerült is elérnem annyira, hogy legalább 40% pénzmegtakarítással műveltetem szőlőmet, amely megtakarítás főleg abból áll, hogy a földmunka legnagyobb részét igával végeztetem. (Ennek megfelelőleg a sortávolság 120 cm, a tőketávolság 80 cm). A nyitás, mivel a tőkéket nem kell kibontani a földből, fél munkaerőbe kerül. A kapálást planet ekével végeztetem. Egy ekével naponkint 6 holdat lehet megkapálni és alig kerül valamibe. A takarás saját szerkesztésű ekémmel történik. Naponta 5 holdat lehet vele betakarni, mely után semmi kézimunka nem szükséges, oly tökéletes munkát végez.” Kostka László cikkei és füzete komoly szakmai visszhangot keltettek. Az ezek nyomán született írásokat a Borászati Lapok folyamatosan közölte. A módszere iránti érdeklődést jól mutatja, hogy az első közlését követően rövid időn belül több, a témát boncolgató hozzászólást hozott le az újság. Sőt, a Köztelek című mezőgazdasági lap még 1921-ben is – Kostka László halála után három évvel – kérdezz-felelek formában foglalkozott termesztési módszerével. Kostka László szőlészeti munkásságát illetően támogató és kritikai hozzá szólások egyaránt születtek. Akár ezen vélemények összegzése is lehet a Borászati Lapok 1918. március 3-ai számában megjelent, őt búcsúztató írás: „Kostka László – A halálnak itthon is gazdag az aratása. Ezúttal ismét a szőlőtermelők jelesei közül választott. Lapunk m. heti számának zárta után vettük a szomorú hírt, hogy postupici Kostka László földbirtokos f. é. február 20-án rövid, kínos szenvedés után, életének 60-ik évében Izsákon elhunyt. Kostka László neve szűkebb hazáján kívül csak körülbelül tíz év előtt vált ismeretessé, amikor új szőlőmivelési rendszerével a nyilvánosság elé lépett és egyúttal felhívta az ország szőlőtermelőit, hogy jöjjenek el Izsákra és ott a helyszínen győződjenek meg szavainak igazságáról. Kostka nem kicsinyben, egy-két holdon, hanem nagy, talán 70 holdas szőlőtelepén egy évtizednél hosszabb időn át mívelte új módszerével szőlőjét és oly nagy termésekre tett szert, aminőt talán senki sem tudott az országban rajta kívül elérni. Amellett az Ő tőkéi, daczára a szokatlan, a modern szőlőmívelés törvényeivel homlokegyenest ellenkező kezelésnek, nemcsak vissza nem estek, hanem egyre terebélyesebbek lettek, úgy hogy ritkítani kellett őket, hogy egymástól elférjenek. Az egész telepen pedig egyetlen egy tőke sem pusztult el, ami legjobban igazolta, hogy az ottani, bizonyára specziális viszonyok közt, ez a mívelésmód feltétlenül helyes volt. Százával zarándokolt a béke utolsó éveiben hazánk szőlőtermelő közönsége az ország minden részéről Izsákra, hogy a helyszínén megismerkedjék a Kostka-féle termelés eredetiségével. Nem volt senki, aki csalódottan távozott volna. Számos a hívője, utánzója széles az országban, de ezek közül sokan egy-két évi kísérlet után kénytelenek voltak belátni, hogy ez a mívelési mód nem mindenhová való. De sokan kisebb-nagyobb módosítással meghonosították szőlőikben és hálásak az úttörő iránt. Kostka mindenesetre hasznos szolgálatot tett a hazai szőlőtermelésnek, hogy praktikus szemmel figyelte a szőlő fejlődését és abból építette fel különleges szőlőmetszési és kezelési módjának szerkezetét. Általánosítani és vakon követni azonban nem lehet az ő eljárását. Ez azonban mit sem von le egyik legjelesebb ’dilettánsunk’ érdemeiből.”
