Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
144 Ebből 5 ezer hold volt sárfehér. Az időszak termelésének nagyságát jól mutatja egy 1930-as adat, miszerint az évben 200 vagon szőlőt és 100 ezer hektoliter bort szállítottak el Izsákról, majd egy három évvel későbbi, 1933-as adat szerint már 623 vagon szőlő ment külföldre. Izsákon az 1960-as évek elején végrehajtott általános téeszesítést követően még kb. egy évtizedig folyt a „szőlőzés”, majd fokozatosan visszaszorult. Azt köve tően főleg boralapanyagként értékesítették a nagyüzemileg termesztett szőlőt. Ennek egyik oka az volt, hogy a csemegeszőlőként való hasznosítás jóval több élőmunkát igényelt (amelyből a nagyüzemekben egyre kevesebb állt rendelkezésre), másrészt (mint fentebb is tárgyaltuk) megjelentek az új, speciális csemegeszőlő-fajták. A „ szőlőzést ” követően kezdődött a bornak szánt szőlő szedése, a szüret. Az izsáki sárfehér bora kellemesen aromás, üde gyümölcsös ízvilágú, komoly és értékes savtartalmú, így nemcsak magában fogyasztva, hanem más, lágyabb borok házasítására is alkalmas. Ezen tulajdonságainak köszönhetően kiváló pezsgőalapanyag is. Az 1900-as évek első harmadában éppen ezért lett a híres német pezsgőgyártó cég, a Henkel az egyik legnagyobb külföldi felvásárlója és kiszállítója a s árfehérnek és borának. A helyi borfelvásárlásra hozta létre az 1920-as években Faragó János az Izsáki Szőlő és Borértékesítő Rt-t. Ennek pincéje a későbbi Izsáki Sárfehér Tsz vasút melletti irodaépületének helyén állt. Faragó Jánosnak komoly érdemei voltak a sárfehér külföldi megismertetésében is. Ausztriai (innét hordós sört szállított itthoni palackozójába) üzleti kapcsolatait kihasználva vitte ki az első néhány láda sárfehért Ausztriába. A bemutatás olyan jól sikerült, hogy hamarosan megkezdő dött a sárfehér fentiekben tárgyalt , sikeres exportja. Borfelvásárlással többen is foglalkoztak Izsákon. Borkereskedő azonban csak egy volt, Paróczai Lajos, akinek pincéje a vasútállomással szemben működött, saját iparvágánnyal. A borfelvásárló és a borkereskedő között az volt a különbség, hogy a felvásárló csak az általa történt továbbértékesítés után fizetett a borért a gazdáknak, míg a kereskedő pedig azonnal. 1937-ben a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 20 ezer hektoliter kapacitású állami borközraktár építését határozta el Izsákon. A létesítés a bor egységes, államilag szabályozott áron való felvásárlását és a bértárolás megvalósítását célozta. A beruházás abban jelentett nagy segítséget az izsákiak nak, hogy általa azoknak a gazdáknak is lett hová betárolniuk a mustot, akik maguk nem rendelkeztek tárolókapacitással, s így nem kényszerültek a szüretkori nyomott áron eladni termésüket. A 300 ezer pengős építkezéshez a község 3 hold területtel, egy kúttal és pincemesteri lakás építésével járult hozzá. A szőlőtelepítésben és -művelésben nemcsak a gazdák, hanem a módosabb polgárok, kereskedők is láttak fantáziát. Komoly birtokot hozott létre mások mellett Teischler József , a helyi Népbank vezérigazgatója és Barthalos Kálmán gyógyszerész. Utóbbi Agárdy-telepi birtokán még iparvágányt is létesített. Barthalos, a Borászati Lapok című országos szaklap 1898-as évfolyamának egyik számában tudósított arról, hogy egyre nagyobb területen termesztik Izsákon a
