Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
143 jó talajon 2-3 rügyes csapra metszhető. Október közepén érik be, jó és rossz évjáratban egyaránt. Kevés cukrot termel, beérési cukorfoka öt év átlagában 16,8%. Bora 10-12 térfogatszázalék körüli szesztartalmú, de savas, kemény, tartós, így lágy borok házasítására nagyon megfelelő.” A sárfehér az 1800-as évek végére lett Izsák vezető szőlőfajtája. Kisebb területeken eredménnyel termesztettek még kadarkát, k övidinkát, ezerjót és otellót is, de egyértelműen kijelenthető, hogy a sárfehér megjelenésével válik a szőlőtermesztés a község fő gazdasági ágazatává. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy 1895 és 1913 között 800 holdról 2870 holdra nőtt Izsák határában a szőlőterületek nagysága. A gazdálkodás rendjét a község központilag szabályozta. A szüret kezdetét az elöljáróság határozta meg, attól eltérni nem volt szabad. Ez a rendelkezés a szőlő minőségét és a mindenki számára jó felvásárlási árat volt hivatott biztosítani, kizárva ezzel az ügyeskedő szándékú felvásárlókat. A szőlőterületek gyors növekedése a sárfehér egyeduralkodóvá válását hozta. Úgynevezett kétszintes szőlőtermesztést folytattak az izsákiak. Az egyik szint maga a szőlő volt, míg a másodikat a sorokba ültetett gyümölcsfák képezték. Főleg meggyet, körtét, almát, szilvát, sárgabarackot, őszibarackot, cseresznyét, mandulát termesztettek így. A hagyomány szerint igazán nagy területen először Fejszés István, neves helybéli szőlész termesztette az izsáki sárfehért. A sárfehér szüretelése gyakorlatilag két részből állt. Előbb „ szőlőztek ”. Ez azt jelentette, hogy a szép aranysárga, nagy szemű, laza sárfehér-fürtöket ládába csomagolva étkezési szőlőként szállították a hazai és az osztrák, angol, német piacokra. Itthon aranysaszla, külföldön Gold Trauben (aranyszőlő) néven árusí tották. A „ szőlőzés ” az 1970-es évekig volt a szüret része. Ezt követően a mind többféle csemegeszőlő-fajta megjelenésével visszaszorult. Saját célra viszont még ma is sokan megszedik a szép s árfehér -fürtöket, hiszen szellős, hűvös helyre felkötve egészen karácsonyig, sőt újévig is elállnak. Vastag héjuk miatt nedvességtartalmukat lassan veszítik el, cukortartalmuk és savtartalmuk megmarad, így igen harmonikus ízű, gyakorlatilag friss gyümölcsként fogyaszthatók a téli időszakban is. Fontos tény tehát, hogy a sárfehért kezdetben inkább csemegeszőlőként, sem mint borszőlőként lehetett eredményesen értékesíteni. Kozma Pál Csemegeszőlő című, 1961-ben megjelent könyvében leírja, hogy 1928 és 1955 között összesen 727 063 mázsa sárfehért szállítottak hazai és külföldi piacokra. Igazán kiemelke dő évek: 1937 (152 ezer mázsával), 1938 (91 ezer mázsával), 1939 (71 ezer mázsával), 1942 (109 ezer mázsával), 1954 (67 ezer mázsával). Mint Kozma Pál művéből is kitűnik, a külföldi piacoknak köszönhetően az 1920-as évektől fokozatosan növekvő kereslet támadt a sárfehér iránt. Jól mutatja ezt, hogy 1928-ban még csak 3 ezer mázsát, tíz évvel később, 1937-ben pedig már 152 ezer mázsát exportáltak belőle. E mennyiséggel Izsák ekkor Magyarország harmadik legnagyobb szőlőexportőre volt. A kereslet növekedésével nőtt az izsáki szőlőterületek nagysága is. 1913-ban 2870 hold szőlő volt a határban, míg húsz évvel később, 1933-ban már 6 ezer hold.
