Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
142 Dokumentumokkal is igazolható, hogy nem a sárfehérrel indult az izsáki szőlőtermesztés. A katolikus egyházközség Historia Domusának feljegyzése szerint már 1766-ban is komoly szőlőtermesztés folyhatott a községben, mivel a plébános javadalmához szőlő is tartozott. Pontos helyét is megjelölték: „...a kecskeméti úton, a többi szőlő között, Rózsás Mihály szomszédságában.” A következő bizonyító erejű bejegyzés ugyancsak a Historia Domusban, 1801-ből való: „...[az évben] keresztet állíttat fel Izsák Mátyás, ez a szőlők között van.” Egy másik feljegyzés szerint 1818-ban újratelepítették a plébániai szőlőt. A református egyházközség 1819-es keltezésű feljegyzése, mely szerint; „A szüret kezdete október hó 12. Előtte szüretelni tilos” – ugyancsak korábban is meglévő komolyabb szőlőkultúra meglétére enged következtetni. Nem csak helyi bizonyítékokat találhatunk arra nézve, hogy a sárfehér elterjedése előtt is volt szőlőkultúra Izsákon. Egy 1851-ben kiadott, Magyarország földrajzát, gazdaságát feldolgozó mű is 419 hold szőlőről tesz említést Izsákot illetően. Keleti Károly Magyarország szőlészeti statisztikája 1860–1874 című munkájában pedig 716 kh szőlőt említ a községben, amely 642 szőlőtulajdonos birtokában volt. Tudjuk, a sárfehér 1875 körül jelent meg, tehát a Keleti által, az 1860-as években felmért 716 holdnyi szőlő még akkor sem lehetett s árfehér (már a terület nagysága miatt sem), ha a fajta esetleg nem 1875-ben, hanem pár évvel korábban jelent meg. Ennyi idő alatt, ilyen jelentős felületen aligha tudták volna elterjeszteni. A sárfehér megszületése és története A hagyomány szerint az 1870-es évek második felében, egy fehérkadarka-ültetvényben figyelt fel Szélesi József vincellér néhány, addig ismeretlen morfológiai tulajdonságokat felmutató tőkére. Fehéren gyapjas vitorla, méretes, három-öt karéjos levelek, nagy, vállas fürtök, kiváló íz-, zamat- és savtartalom. Ezek jellemezték az új szőlőt, amely láthatóan jól érezte magát az izsáki homokon. A helyi gazdák gyorsan felismerték a „jövevény” jó tulajdonságait, s azonnal szaporítani kezdték. Elnevezése – szintén a hagyomány szerint – fürtjé nek kinézete alapján született: színe fehér, fürtjei nagyok és nehezek, mint a sár, tehát sárfehér. Bognár Károly Szőlőtermesztés homokon című, 1961-ben megjelent könyvének szakszerű leírása szerint az izsáki s árfehér „t őkéje igen erős, gyors fejlődésű és nagyon bőtermő. Egy tőke egy vödör szőlőfürtöt terem. Vesszői erősek, vastag bütykökkel, rövid ízközökkel. Vitorlája fehéren gyapjas, levele nagy, három-öt karéjos. Fonákja gyapjas, a levelek, levélerek és a levél nyele serteszőrösek. Szövete vastag, durva. Hímnős virágú, jól termékenyül. Fürtje nagy, vállas, inkább tömött, vagy közepesen tömött. Bogyói középnagyok, vagy nagyok, kissé megnyúlt gömbölydedek, vastag héjúak, ropogósak, lédúsak, nehezen rothadnak. Talaj iránt nem igényes, de nagy terméseket csak tápdús, közeli talajvízjárású homokon ad, mint amilyen az izsáki homokos területek többsége. Nem ritka a kataszteri holdankénti 100 mázsás termés. Sovány homokon is elég bőven terem, bár tőkéi nem olyan tartósak, a szárazságtól erősen szenvednek. Rügyei fagyérzékenyek. Száraz homokon 1-2 rügyes rövidcsapra metszik,
