Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
141 Tetézi Lajos Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában Izsák Bács-Kiskun megye északi harmadában, Kecskeméttől nyugatra, a kunsági borvidék területén fekvő hatezer lelkes kisváros, amelyet – ismert szőlője nyomán – gyakran emlegetnek a „sárfehér hazája”-ként is. A helyiek fő megélhe tési forrása mindenkor a mezőgazdaság volt. Előbb a szántóföldi gazdálkodás és az állattenyésztés dominált, majd a szőlő- és gyümölcstermesztés került előtérbe. A városnak ismertséget hozó helyi szőlőfajta, az izsáki sárfehér sok évtizeden át tartó sikertörténete az 1800-as évek második felében indult. Az izsáki szőlőtermesztés kezdetei Az izsáki szőlőtermesztés kezdetét sokan a sárfehér megjelenésétől datálják. Ez azonban csak annyiban lehet igaz, hogy az izsáki talaj- és éghajlati viszonyokat igen kedvelő helyi szőlőfajta 1875 körüli megjelenése jelentősen megnövelte a már korábban is meglévő szőlőtermesztési kedvet. További lendületet adhatott mindehhez az 1870-es években megjelent, s a magyar hegyvidéki szőlőket gyakorlatilag kiirtó filoxérajárvány (szőlőgyökértetű) után előállt nagy szőlőhiány is. (1875 és 1897 között az ország 666 820 holdnyi szőlőjéből 391 217 holdat pusztított ki a kártevő.) Az Izsákon és környékén jellemző magas kvarctartalmú homoktalajokban nem tudott megélni a filoxéra-kórokozó, így az izsáki szőlők megmenekültek a pusztulástól. Természetes és életszerű, hogy a hirtelen támadt konjunktúra, valamint a s árfehér megjelenése együttesen komoly lökést adtak a helyi szőlőtermesztési kedvnek. Különösen úgy, hogy a nem túl jó minőségű futóhomokos talaj egyébként is alig volt alkalmas más kultúrák eredményes termesztésére. A s árfe hér azonban jól megélt benne, egyúttal a homokot is megkötötte. (Az izsákiakat gyakran emlegették a homok hőseiként, hiszen óriási küzdelmek árán fogták meg a török időkben kivágott erdők, majd a tarra legeltetett és kiszáradt gyepek helyén keletkezett futóhomokot. A néhol kisebb dombokká nőtt homoktalaj elegyengetése hatalmas munka volt. A szorgos izsákiak azonban legyőztek minden nehézséget, s gyümölcsösök, szőlők, akácosok telepítésével bírták maradásra a korábban gyakran és nagy tömegben vándorló homoktalajt.)
